Folytatjuk az Atyák tanításait a III. fejezet 7. misnájának első felével:

רַבִּי אֶלְעָזָר אִישׁ בַּרְתּוֹתָא אוֹמֵר, תֶּן לוֹ מִשֶּׁלּוֹ, שֶׁאַתָּה וְשֶׁלְּךָ שֶׁלּוֹ. וְכֵן בְּדָוִד הוּא אוֹמֵר, כִּי מִמְּךָ הַכֹּל וּמִיָּדְךָ נָתַנּוּ לָךְ.

R’ Elázár, bártorá-beli férfi mondta: Adj Neki az Övéből, mert te és a tiéd az Övé. És Dávidról is így mondják: Mert minden Tőled [származik], és Kezedből adtunk Neked (Krónikák I. 29:14).

A Máhárám Schück tanítását követve közelítsük meg a kérdést távolabbról. Az Örökkévaló és Ábrahám szövetségre lépésénél, amelyben a zsidó nép ígéretet kapott a Szentföldre, a következő vers szerepel: És mondta, Örökkévaló Isten, miből fogom tudni, hogy én fogom birtokba venni? (Mózes I. 15:8) A héber eredetiben a kettős megszólítás az Úr szóból és a négybetűs névből áll: háSém Elokim. Mi a tartalma ennek a névnek, mit jelent ez a szokatlan megszólítás?

R’ Jochánán mondta R’ Simon ben Jocháj nevében: Attól a naptól, amelyen teremtette a Szent, Áldott Ő, a világot, nem volt ember aki a Szentet, Áldott Ő, Úrnak (אָדוֹן) szólította volna, míg nem jött Ábrahám, és Úrnak szólította, amint áll: És mondta, Örökkévaló Isten, miből fogom tudni, hogy én fogom birtokba venni? (Berákhot 7b) Azonban a Toszáfot megjegyzi, hogy már egy jóval korábbi versben (Mózes I. 9:26) is hasonlóan kell ejteni az Örökkévaló nevét, de a Mózes I. 15:2 versben végképp א-fel kezdődik a név, éppen úgy, ahogy az idézetünkben. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy a tórai elbeszélésben nincs időrendiség (אֵין מֻקְדָּם וּמְאֻחָר בַּתּוֹרָה), így a Talmudban idézett vers korábban hangzott el.

R’ Schück viszont a szabad akarat szemszögéből vizsgálja Ábrahám mondatát. Közismert R’ Chániná talmudi tanítása, hogy minden az Egek kezében van, kivéve az Egektől való félelem (Berákhot 33b). Azonban egy másik talmudi idézet alapján úgy tűnik (Sábbát 104a), hogy a választásunkban – akár jóra, akár ח”ח rosszra irányul – az Örökkévaló segít. Egyedül képtelenek lennénk legyőzni a rossz ösztönt. Az akarat korlátozottságát szintén alátámasztja, hogy Jechezkél prófétánál (20:33) olvassuk: Ahogy élek, mondta az Örökkévaló Isten [háSém Elokim], hogy erős kézzel, kinyújtott karral és kiontott haraggal fogok uralkodni felettetek. A fentiek alapján egy-egy embernek lehetőséget ad az Örökkévaló arra, hogy a tévutat válassza, azonban Izrael egész népe nem vetheti le magáról a Tóra igáját, mert ilyenkor az Örökkévaló félelmetes erejével tereli vissza a zsidókat a helyes irányba. A fentiek alapján arra a következtetésre jutunk, hogy még sincs korlátlan szabad akarat.

Így érthetjük meg az idézett verset is. Ábrahám a Szentföldről szóló ígéretnél attól tartott, hogy a leszármazottai esetleg érdemtelenné válnak az országra, ezért fogalmazott úgy, ahogy előtte még más sohasem. A megszólítás Elokim része az Örökkévaló Igaz Bíró tulajdonságára vonatkozik (מִדַּת הַדִּין), amely minden esetben elfogultság nélkül, a szigorúan vett igazság szerint ítél, azaz számon kéri az utódokon a tévelygéseiket. Az Ádon, azaz Úr szóból képzett név pedig arra utal, hogy az Örökkévaló az Istenfélelem felett is uralkodik az egész népet tekintve – ha másképp nem, erővel. Így kapott biztosítékot Ábrahám, hogy az Ígéret Földjét biztosan a gyermekei öröklik, végső soron a zsidó nép. Ekkor jött létre az Örökkévaló és Ábrahám között a kettévágott daraboknál kötött szövetség (Mózes I. 15:18).

A misnát is ez alapján értelmezhetjük: adj Neki az Övéből, azaz az Egek Félelmét, illetve a parancsolatok és a Tóra szeretetét, amelyek az Övéi. Mert te és a tiéd az Övé, azaz a választásod is az Övé, mivel ha akarja, akkor erős kézzel is tud uralkodni feletted. A peszáchi hággádában szereplő, Ki lo náe, ki lo jáe néven ismert titokzatos dal is ennek fényében nyer új értelmet: lekhá ulkhá, Tiéd és a Tiéd – nyilvánvalóan Tiéd, amely a Kezed ügyében van. Lekhá ki lekhá, Tiéd mert a Tiéd – az Egek félelme is, amely nincs teljesen a Kezed ügyében. Lekhá áf lekhá, Tiéd szintén az, amely a Tiéd – az Örökkévaló magasságainak világa. Lekhá háSém hámámlákhá, Tiéd, Örökkévaló, a királyság – mivel az összes előbbi a Tiéd, ezért a királyság is Neked jár. Ki lo náe, ki lo jáe, mert Neki így kellemes, mert Neki így illő.

VB