Jog és vágy

חֶסֶד וֶאֱמֶת אַל־יַעַזְבֻךָ קָשְׁרֵם עַל־גַּרְגְּרוֹתֶיךָ כָּתְבֵם עַל־לוּחַ לִבֶּךָ׃
וּמְצָא־חֵן וְשֵׂכֶל־טוֹב בְּעֵינֵי אֱלֹהִים וְאָדָם׃

Ne hagyjon el a igazság és a szeretet, torkodba rögzítsd, szíved táblájára írd ezeket. Emiatt tekint majd rád kedvezően Isten és az emberek. (Péld 3:3-4)

כְּשֶׁאָדָם עוֹבֵר עֲבֵירָה אוֹמֵר: ״שֶׁלֹּא יִרְאַנִי אָדָם.״

Mindenki, aki vétkezik, így szól: „Jaj, csak meg ne lássanak az emberek.” (Brachot 28b)

A tizedik parancsolat így szól:

לֹא תַחְמֹד בֵּית רֵעֶךָ; לֹא־תַחְמֹד אֵשֶׁת רֵעֶךָ וְעַבְדּוֹ וַאֲמָתוֹ וְשׁוֹרוֹ וַחֲמֹרוֹ וְכֹל אֲשֶׁר לְרֵעֶךָ׃

Ne kívánd meg felebarátod házát, ne kívánd meg felebarátod asszonyát, se szolgáját, se szolgálólányát, se marháját, se szamarát, se semmit ami a felebarátodé. Ez a parancsolat különösen széleskörű, a birtoklás-vágy minden területére kiterjed.

A Bibliában két súlyos elbirtoklás történet van. Az első főszereplője nem más, mint Dávid király, dicsősége teljében. Egy hű katonájának feleségét kívánja meg, és cselszövéssel meg is szerzi. A Biblia, Nátán próféta szája által egyszerű példabeszédet fűz a történethez (2Sám 12): a gazdag szomszéd sajnálja a saját bárányait felhasználni a vendéglátáshoz, ezért elveszi a szegény szomszéd egyetlen, féltve szeretett báránykáját. Mikor a király felcsattan, hogy ez halált érdemel, a próféta szembesíti azzal, hogy ő a gazdag szomszéd.

Itt születik meg a királlyal szembehelyezkedő prófétai iskola (Mózes és Sámuel hű örököseként), Isten innentől kezdve többé nem szól Dávidhoz. A vétek, amellyel halálba kergeti a katonáját, végül halott gyermeket és megannyi leszármazotti viszályt hoz. De ebből a házasságból születik Salamon, aki részben beteljesíti Dávid álmát.

A második történet Nabot szőlőjének ügye (1Kir 21). A főszereplők Achav és Izebel, az Északi Királyság egyik legalávalóbb uralkodópárja. A szomszéd földje megkívánásába belebetegedő király felesége cselszövéssel megöleti a tulajdonost, hogy birtokát megkaparintsa. A Biblia, Elijáhu próféta szája által egyértelmű jövendölést intéz hozzá, amely Achav megtérése miatt csak a leszármazottait sújtja, de őket a legteljesebben. Elijáhu utolsó parancsként kapja, hogy kenje fel Jehut királynak. Ezt már csak tanítványa, Elisa teljesíti, ő is csupán egy küldötte által, így tartva távol magukat Jehu ellentmondásos személyétől. Jehu alapos tisztogatással kezdi uralkodását, mind Achav teljes családját, mind az általuk magas pozícióra emelt Báál papokat elpusztítja, egyedül a Jeroboám-i szakadás kultikus gyökerét megtestesítő, Bét Élben és Dánban álló aranyborjúkat hagyja érintetlenül.

Mindkét történetben a hatalom csúcsán lévő király kívánja meg azt, amit megszereznie nem lehet. A feleség, a családi birtok nem megvehető. De nincs lehetetlen annak, akit a vágya mozgat, csak a vételt helyettesítő eszközt kell megtalálnia, erre a hatalma sokféle jogszerű lehetőséget ad. A többi már hozzágyártott jogi perverzió és ideologikus máz.

A tizedik Parancsolat nem azt mondja, hogy ne legyen birtokod, hanem azt, hogy a kívánságodat is állítsd a Tóra rendjébe, magasabb célt találj a kielégítésének. A Pirké Avot stílusában így írhatnánk. Négyféle ember van. Akinek gyengék a vágyai és még ezek is uralkodnak rajta, ő az esetlen szürkeség. Akinek erősek a vágyai de azok átvágtatnak rajta, ő a tragikus hős. Aki legyengíti a vágyait, hogy azokat kordában tartsa, ő a remete. Akinek az erős vágyai felsőbb törvény fűtőanyagává válnak, ő az alkotó termékenység maga.

A rabbik lényegében egyetértenek abban, hogy a megkívánást a földi bíróság nem ítélheti el, de az Égi Ítélőszék igen. A földi szankciók nem vonatkoznak arra, aki vágyait zabolátlanul hagyja, de az Ég nem hagyja büntetlenül. Ez a két királyi történet hasonló: csellel, a jogosság álcája mögé bújva megpróbálják kijátszani az emberi ítélőképességet, amelytől annak ellenére tartanak, hogy a király nem állítható bét din elé (Misna Szanhedrin 2:2). Az ítéletet így a נביא, Isten szavának elhozója mondja ki, és Isten tesz róla, hogy a próféciák beteljesüljenek. Ugyan földi bíróság nem szab ki ítéletet a 10. parancsolat megszegőjéről, de Nabot szőlőjét még a tulajdonos halála után is így nevezték, éppúgy, ahogy Batsevát később is az eredeti férje nevén említették. A vágyvezérelt cselekedet hiába próbált a jog és a törvény palástja mögé bújni, mindenki, aki ismerte a történetet, tudta, ki a vétkes. Elérték, hogy se Isten, se az emberek ne tekintsenek rájuk kedvezően.