Ezen a héten az Atyák tanításainak V. fejezetével foglalkozunk, és igyekszünk megérteni valami keveset a teremtés végtelen rejtélyeiből. A következő szakaszt tanuljuk az 1. misnában:
בַּעֲשָׂרָה מַאֲמָרוֹת נִבְרָא הָעוֹלָם. וּמַה תַּלְמוּד לוֹמַר, וַהֲלֹא בְמַאֲמָר אֶחָד יָכוֹל לְהִבָּרְאוֹת, אֶלָּא לְהִפָּרַע מִן הָרְשָׁעִים שֶׁמְּאַבְּדִין אֶת הָעוֹלָם שֶׁנִּבְרָא בַעֲשָׂרָה מַאֲמָרוֹת, וְלִתֵּן שָׂכָר טוֹב לַצַּדִּיקִים שֶׁמְּקַיְּמִין אֶת הָעוֹלָם שֶׁנִּבְרָא בַעֲשָׂרָה מַאֲמָרוֹת.
Tíz mondással teremtetett a világ. És mit tanít ez, hát nem teremtődhetett volna meg egy mondással? Csak [azért], hogy megbüntesse a gonoszokat, akik elveszejtik a világot, amely teremtetett tíz mondással, és adjon jó jutalmat az igazaknak, akik megtartják a világot, amely teremtetett tíz mondással.
A kérdésre a Midrás Semuél ad egy lehetséges választ. Ha a gonoszok felbőszítenék vétkeikkel az Örökkévalót, akkor azonnal visszavetné a világot a teremtés előtti összevisszaságba. Mivel az Örökkévaló minden szava szent dolog, a világ elpusztítása helyett inkább a gonoszokat bünteti meg. Ezt azonban tudják az igazak, és mégis megtartják a parancsolatokat az iránta érzett szeretetből, bármiféle fenyegetettség nélkül, amely lehetővé teszi, hogy a Mindenható megjutalmazza őket.
Honnan vezeti le a tíz mondást a misná? Amint a Megillá traktátusban (21b) tanuljuk, a Berésit hetiszakaszban kilencszer szerepel az És mondta Isten (וַיֹּאמֶר אֱלֹקִים) kifejezés. Akkor melyik a tizedik? Maga az első két szó: eleinte teremtette (בְּרֵאשִׁית בָּרָא), ahogy a zsoltárban (33:6) is szerepel, hogy az Örökkévaló szavára jött létre a világ. Felmerülhet a kérdés, hogy miért tér el mégis az első a többitől. Egyfelől a mondás szóhoz tartozó gyök (אמ״ר) א-fel kezdődik, amely kapcsán az eretnekek azt hánytorgathatták volna fel, hogy az átokhoz (אר״ר) köthető, így miképpen kezdődhetett volna a teremtés א-fel. Ehelyett a Mindenható a ב-t betűt (בְּרֵאשִׁית) választotta, amely az áldásra (בְּרָכָה) utal. Egy másik fontos tényező, hogy tilos a teremtés előttről kérdeznünk, az első szó viszont nyilvánvalóan korábban hangzott el (Chágigá 11b).
A Derekh Chájim máshonnan közelíti meg a kérdést. Az előbb említett zsoltárversben szerepel, hogy az Örökkévaló szavára jött létre a világ, azonban az ezzel kapcsolatos דִיבּוּר szó valamely általánosra utal, míg a mondásnak megfelelő מַאֲמָר szó meghatározott dologra. Ehhez kapcsolódik egy midrásban (Berésit rábbá 12:4) R’ Jehudá és R’ Nechemjá vitája, amelyben az előbbi bölcs azon az állásponton van, hogy az elbeszélésnek megfelelően szakaszonként jött létre a világ. Ezzel szemben R’ Nechemjá úgy véli, hogy az egyszerre kihajtó, de különböző időben beérő fügékhez hasonlóan az első szóval létrejött a világ, majd minden egyes nappal feltárult és elkülönült belőle valami. A Derekh Chájim szintén az utóbbi értelmezéshez csatlakozik, ezzel indokolva az első mondás eltérő voltát.
Másik szép tanítása, hogy a tízes szám szentséget jelöl, ahogy imádkozásnál is tíz felnőtt férfi jelenléte többletet jelent a részek összegénél. Emiatt a tíz nap is egyfajta szentséget ad az anyagi világ teremtésének. A Talmud (Menáchot 29b) hasonlóan fejti ki Jesájá próféta szavait (26:4), amelyet minden reggel és szombat délután is elmondunk: כִּי בְּקָהּ ה׳ צוּר עוֹלָמִים. A צוּר szó eredeti jelentése (szikla) mellett az alkotáshoz is köthető (לִיצוֹר), ahogy az örökké (עוֹלָמִים) a világ (עוֹלָם) szó többes száma is. Ezáltal úgy értelmezhetjük a verset, hogy az Örökkévaló két betűvel, egy י-dal és egy ה-vel két világot hozott létre, a jelenlegit és az eljövendőt. A י az utóbbi szentségére utal, míg a teremtés befejézésénél (Mózes I. 2:4) szereplő בְּהִבָּרְאָם szó úgy is olvasható, hogy בְּ-ה׳ בְּרָאָם, azaz ה-vel teremtetett ez a világ. A ה betű két részből áll, a ד-ből, amelynek szélessége és magassága jelképezi az anyagi világot. A י betűre hasonlító kis vonás a szentség földi léttől való elkülönülésére utal, amely ennek ellenére mégis hozzá kötődik, ahogy a világ is a tíz szó által egy magasabb szintre lépett és megszenteltetett. Ehhez hasonlóan a mi feladatunk, hogy a mindennapjainkhoz szükséges anyagi javakkal való foglalatoskodás mellett a szentséget is bevigyük a hétköznapjainkba akár Tóra-tanulás, akár például a szombat méltó megtartásával otthonainkban.
VB
Árpád Katona
Áldott legyen a Név!