Atyák tanításai VI. – A Tóra-tanulás ereje

Az Atyák tanításainak utolsó fejezete bárájtá-kat (בָּרַיְתָא) tartalmaz, a Misná bölcseinek olyan tanításait, amelyek végül nem kerültek be a szerkesztett változatba – áldott, aki választja őket és a tanításukat! Ez alkalommal a második szakaszt tanuljuk részenként:

אָמַר רַבִּי יְהוֹשֻׁעַ בֶּן לֵוִי, בְּכָל יוֹם וָיוֹם בַּת קוֹל יוֹצֵאת מֵהַר חוֹרֵב וּמַכְרֶזֶת וְאוֹמֶרֶת, אוֹי לָהֶם לַבְּרִיּוֹת מֵעֶלְבּוֹנָהּ שֶׁל תּוֹרָה.

Mondta R’ Jehosuá ben Lévi: Minden egyes nap égi hang indul a Hóreb-egyről, amely hirdeti és mondja – Jaj nekik, a teremtményeknek, akik megszégyenítik a Tórát!

Azonban az égi hangról (בַּת קוֹל) a Berákhot traktátusban (17b) úgy tanuljuk, hogy kijelentette, Chániná ben Doszá érdemei miatt jut a világ táplálékhoz. Ebből láthatjuk, hogy az égi hang az Örökkévaló igaz bíró tulajdonságához (מִדַּת הַדִּין) köthető, amely szigorúan a tények alapján ítéli meg akár a jót, akár a rosszat. A Hóreb-hegy is hasonló kettős jelentéssel bír. Az ismertebb Szináj elnevezés mellett a Hóreb (חוֹרֵב) a חר״ב gyökből ered, amely a חֻרְבָּן, pusztulás szóval rokon. Amint ugyanaz a bölcs tanította a Jomá traktátusban (72b) a Tóra-tekercs felemelésénél elhangzó mondatról (Mózes V. 4:44): Mondta R’ Jehosuá ben Lévi, mi a jelentése az írásnak – és ez a Tóra, amelyet Mózes helyezett (שׂם)? [Ha] megérdemli, az élet szere (סַם) lesz neki, [ha] nem érdemli meg, a halál szere lesz neki. Azaz Rává szerint, ha valaki szorgalmas a Tóra-tanulásban, életet hoz, ha valaki ח״ח elhanyagolja, akkor halált. Sábbát 88b-ben is úgy tanuljuk, hogy amint egy király is élet és halál ura, úgy a fejedelemhez hasonlított Tórából is fakadhat élet és halál egyaránt (lásd Példabeszédek 8:6).

שֶׁכָּל מִי שֶׁאֵינוֹ עוֹסֵק בַּתּוֹרָה נִקְרָא נָזוּף, שֶׁנֶּאֱמַר, נֶ֣זֶם זָ֭הָב בְּאַ֣ף חֲִז֑יר אִשָּׁ֥ה יָ֝פָ֗ה וְסָ֣רַת טָֽעַם׃

Mert bárki, aki nem foglalkozik a Tórával, megszidottnak neveztetik, amint áll: [Mint] aranykarika a disznó orrában, [olyan a] szép nő, kinek elment az esze (Példabeszédek 11:22).

A szépség valamiféle ragyogás, a fény egy fajtája, amelyről a Kohelet könyvében (8:1) olvassuk: az ember bölcsessége megvilágítja az arcát. A Derekh Chájim magyarázza, hogy az értelem az anyagi természetű, szükségszerűen alantas testben lakozik, amely csak a Tóra-tanulás által tud elválni a test alantasságától és magasabb szintre emelkedni.

וְאוֹמֵר, וְהַ֨לֻּחֹ֔ת מַעֲשֵׂ֥ה אֱלֹהִ֖ים הֵ֑מָּה וְהַמִּכְתָּ֗ב מִכְתַּ֤ב אֱלֹהִים֙ ה֔וּא חָר֖וּת עַל־הַלֻּחֹֽת׃ אַל תִּקְרָא חָרוּת, אֶלָּא חֵרוּת, שֶׁאֵין לְךָ בֶן חוֹרִין, אֶלָּא מִי שֶׁעוֹסֵק בְּתַלְמוּד תּוֹרָה.

És áll: A táblák Isten műve voltak, az írás Isten írása a táblákra vésve (Mózes II. 32:16). Ne olvasd vésve (חָרוּת), hanem szabadság (חֵרוּת), mivel nincs szabad ember, csak az, aki a Tóra-tanulással foglalkozik.

Érdekes a tórai vers nyelvezete, ugyanis a hasonló jelentésű, törvénykezéssel is összefüggő חָקוּק szó helyett használja a חָרוּת szót a Tóra. A Derekh Chájim szerint az anyag szó (חוֹמֶר) gyöke a szolgasággal összefüggő szamár szóéval (חֲמוֹר) egyezik (lásd Mózes I. 22:5). Ezzel szemben a Tóra szavai teljesen elvontak, semmiféle anyagi természetük nincs. Mégis, ha a Tóra szavait leírjuk, ezzel az anyagiság korlátai közé szorítjuk. Ezzel szemben a Tórában úgy áll: És megfordult, és lement Mózes a hegyről, a tanúság táblái a kezében; a táblák írottak voltak két oldalukon, innen és onnan is írottak voltak (Mózes II. 32:15). A Talmud említi is a csodát, hogy a ס és a ם betűk a természet törvényei ellenében is a helyükön maradtak (Sábbát 104a).

A két kőtábla csodája révén R’ Jehosuá ben Lévi azt tanítja, hogy a Tóra szavai ki tudtak lépni az anyagi lét kötöttségéből, teljesen elvont fogalmakká váltak, hiszen mindkét oldalról el lehetetett olvasni a szöveget. A tórai bölcsesség hasonló módon teszi szabaddá az embert, ahogy azt a korábbi fejezetekben is tanuljuk (Ávot 3:5). Aki pedig szeretné azt is megtudni, hogy miképpen teszi a Tóra emelkedetté az embert, a választ megtalálja az Éruvin 54a oldalon.