ורבים בדור הזה, שמקבצין עושר שלהם שלא באמונה ובחילול השם, כגזלת עובד כוכבים ואח”כ מתנדבים מאותו ממון להיות להם כבוד בכל שנה, ולתת להם ברכת מי שבירך להיות להם שם ותפארת. ואין זה אלא מצוה הבאה בעבירה, ואין לעושר הזה מלח וקיום כדאמר הכא
Máhársá magyarázata Ketuvot 67a-hoz
Nemzedékünkben sokan zavarosban halászva és szentségtörően halmoznak vagyonokat, például nemzsidókat lopnak meg, és utána nagylelkű felajánlásokat tesznek e vagyonból a tekintélyért, továbbá miseberákh áldásokat kapnak, ezzel nevet és dicsőséget szerezve. Ez a bűnös eredetű micvá prototípusa, az ilyen gazdagság nem maradandó, ahogy a talmudi példa is mutatja.
Némileg megmosolyogtató olvasni, hogy nemzedékünkben. Ugyan melyik nemzedékben nincs ilyen? A Bibliából is ismerjük ezt, csupán egy példát említve Saul azért nem pusztítja el az ámáléki marhákat, hogy ezekből mutathasson be áldozatot (Sámuel I. 15:15), de a Misna is emlegeti ezt többek között az épp ilyenkor gyakran tanult lopott luláv érvénytelenségéről szóló fejezetben (Misná Szukká 3:1). A micvák elemi vonzerejéről van szó: egyszerűen micvát csinálni jó. Ki ne szeretne magáról egy facebook posztot, ahogy épp micvát csinál? Ezért még lopni is érdemes, ahogy a gyerek is elcsen egy kis lekvárt, hogy az ujjairól lenyalja. Édes.
Mégsem megmosolyogtató, ahogy végül a gyermek is szembenéz azzal, aki a lekvárt készíti. A talmudi és midrási példáknak is mind ez a vége. Micvát csinálni valóban jó, de ez az értékelés elválaszthatatlan attól, hogy a micvá teljesítése nem más, mint az isteni értékelés emberi cselekvéssé fordítása. Nem azért jó, mert maga a micvá testi vagy lelki örömöt hoz, hanem azért, mert szellemit. Nem az ösztöneink és a vágyaink teljesítik, hanem az akaratunk. Azt akarjuk, hogy az isteni parancsot teljesítsük.1 A bölcsek egyik kedvenc fordulata szépen mutatja ezt: aki féreggel a kezében megy a mikvébe merülni, az hiába megy. Pont a lényeg, a megértés hiányzik a cselekedetéből.
A lopás az isteni értékelés meghazudtolása, a Tórában talán csak a bálványimádás tilalma szerepel többször, mint a lopásé és a rablásé. A Tóra lépten-nyomon előírja, hogy segítsünk azoknak, akiknek alig van, ám még a szegény se lophat, a törvény őt is elítéli. A gazdag még kevésbé lopjon, nem is szorul rá. Aztán valahogy úgy okoskodik, hogy mégis, hiszen adományoznia neki is kell, de akkor meg csökkenne a vagyona. Márpedig ami jár, az jár. A marinált lazac is jár, a kerti medence is, helyette nem fog krumplikuglit enni és kisebb lakásba költözni. Így aztán lop, eleinte adóoptimalizál, aztán kreatívan könyvel, majd állami támogatást vesz fel meg nem valósuló projektekre, adott esetben akár a felebarát hitközségére is ráteszi a kezét. Hiszen így még több felajánlást tehet a pluszpénzből. Sorsok Háza ugyan nem, de lesz iskola, óvoda, mikve, felújított lopott templom és vidéki zsidóház. És jön az áhított hírnév. Máhársát épp nem olvas, de azért tudja ki az. A közösségi médiában viszont otthonosan mozog, tudja optimalizálni a lájkokat, és akár egy gombnyomásra úgy filterezi a megjelenését, amiért barátja hetekig a szoláriumban izzad. Azt gondolja, a zsidóságot éppúgy el kell adni, mint a mosógépet.
Amikor a Talmud a férges hasonlatot hozza, pont a megtérésről tanít: Így szólt Ráv Ádá bár Áhává: Kihez hasonlít az, akinek bűn tapad a kezéhez, megvallja, de nem tér meg? Ahhoz, aki férget szorongat a kezében. Akár a világ összes tengerében megmerítkezhetik, mégsem ér semmit. De ha eldobja, akár 40 szeá2 vízben merítkeznie is elég, megtisztul (Táánit 16a).
Akinek bűn tapad a kezéhez, annak a jom kippur sem hoz engesztelést. Nem óvatlan fogadalmat kell feloldania, hiába szónokol a Kol Nidré után, nem tévedve vétkezett, mint akiknek a muszáfban felidézett főpapi szertartás hozott engesztelést. Szinte a Tíz Mártír közé tartozónak érzi magát, amiért az államtitkár nem hívja vissza telefonon. És hiába vallja – elgondolása szerint persze mások – bűnét a viduj és az ál chét ismételgetésével. Ráv Ádá bár Áhává figyelmezteti: a bűn, lopott holmi, mint a féreg, ott marad a kezében és elengedhetetlenül égeti-égeti örökké.
Nincs visszásabb, mint kedélyesen fényképezkedni az alig másfél éve elrabolt Dob utca 35-ben, miközben kapórét – Igen, a lopás helyszínén jelképes engesztelőáldozatot! Ribono sel olam, serec bejadam!3 – mutatnak be. Az ilyen áldozat nem ér semmit, a fenti Bíró nem fogad el vesztegetést. A lenti közvéleménytől pedig megvetést kap.
Somré Hádász
- Itt az istenin van a hangsúly. Lásd még: micvot cerikhot káváná – a parancsolatok teljesítéséhez szándék kell. ↩︎
- Körülbelül 350 liter. ↩︎
- Világnak Ura, csúszómászó a kezükben! Lásd még Málákhi 1:13. ↩︎
Vélemény, hozzászólás?