Zsinagógai szokások – 5785 tisri

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש תשרי תשפ״ה

Örök emlékül – לזכרון עולם
מוה”ר יוסף בן הר”ר אריה גראסבערג זצ”ל
Groszberg Jenő rabbinak és
הרב משה אלכסנדר זושא קינסטליכער זצ”ל
Künsztlicher Zuse rabbinak,
akik a magyar hitközségek szokásait tartalmazó naptárakat
hosszú éveken át fáradhatatlan szorgalommal készítették.

יוֹם כִּפּוּר

Október 11-én, pénteken עֶרֶב יוֹם כִּפּוּר. Hajnalban a szokásosnál rövidebb סְלִיחוֹת-ot mondunk a magyar könyvek szerint, a תַּחֲנוּן-t itt is és a reggeli imában is kihagyjuk. A reggeli imában elmaradnak a מִזְמוֹר לְתוֹדָה, a לַמְנַצֵּחַ és a שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף kezdetű zsoltárok, viszont a szombat miatt mondunk אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Korán imádkozunk délutáni imát, hogy a böjt előtti vacsorát időben be tudjuk fejezni. A csendes עֲמִידָה után halkan וִדּוּי-t, bűnvallomást mondunk az ünnepi imakönyvben található módon, azonban az előimádkozó ezt nem ismétli meg hangosan, kihagyjuk a תַּחֲנוּן-t és az אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Fehérbe öltöztetjük a Tórákat, fehér függönyt helyezünk a Tóra-szekrényre, fehérrel terítjük le az olvasóemelvényeket. Otthon egy mécsest, נֵר הַחַיִּים-ot, illetve az árvák még egy נֵר נְשָׁמָה-t gyújtanak, emellett az ünnepi gyertyagyújtás után לְהַדְלִיק נֵר שֶׁל שַׁבָּת וְשֶׁל יוֹם הַכִּפּוּרִים végű áldást, az ünnep tiszteletére שֶׁהֶחֱיָנוּ-t mondunk.

Fehér קיטל-t, הייבל-t és vászoncipőt veszünk fel, a zsinagógában azt este beállta előtt טַלִּית-t öltünk. A rabbi kivesz egy Tóra-tekercset, majd azt az אוֹר זָרֻעַ לַצַּדִּיק kezdetű zsoltárverset háromszor ismételve körülhordozza. A rabbi a gyülekezet egy köztiszteletben álló tagjával együtt az előimádkozó mellé lép, aki háromszor elmondja a megtérteket visszafogadó בִּישִׁיבָה שֶׁל מַעְלָה szöveget. Ezután az előimádkozó a közismert dallamon, fokozatosan emelkedő hangon háromszor elmondja a כָּל נִדְרֵי imádságot, végül שֶׁהֶחֱיָנוּ-t mond. A בָּרְכוּ előtt a szombat tiszteletére a מִזְמוֹר שִׁיר לְיוֹם הַשַּׁבָּת zsoltárt olvassuk. A שְׁמַע-ban a בָּרוּךְ שֵׁם כְּבוֹד מַלְכוּתוֹ-t hangosan mondjuk végig az ünnepen, וְשָׁמְרוּ a szombatnak, כִּי בַיּוֹם הַזֶּה יְכַפֵּר zsoltárvers az ünnepnek megfelelően, utána ünnepi ima szombati betoldásokkal. A csendes ima után בְּרָכָה מֵעֵין שֶׁבַע a szombaton megszokott módon, csak הַמֶּלֶךְ הַקָּדוֹשׁ-ra változtatjuk a vonatkozó részt. Ezután a מַחְזוֹר-ban található módon mondjuk el az összes סְלִיחוֹת-t a közismert dallamokon. A szombat miatt végig nem mondunk az ünnepen אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t, az ünnep miatt בַּמֶּה מַדְלִיקִין-t. Este még szokás felolvasni az összes שִׁיר הַיִּחוּד-ot.

Másnap reggel, október 12-én, szombaton, korán kelünk a reggeli imához, ismét קיטל-ben és הייבל-ben imádkoznak a házas férfiak. A טַלִּית-t a מִזְמוֹר שִׁיר חֲנֻכַּת הַבַּיִת לְדָוִד után vesszük fel, először az előimádkozók mondanak hangosan áldást az imádkozásuk sorrendjében, majd a többiek. A בָּרְכוּ előtt most sem mondunk שִׁיר הַמַּעֲלוֹת-t. Az ünnepi imakönyvnek megfelelően imádkozunk, סְלִיחוֹת-ből az előre közzétetteket mondjuk. A Tóra-kivételnél a szombat ellenére elhangzik a 13 tulajdonság és a רִבּוֹנוֹ שֶׁל עוֹלָם, két Tórát veszünk elő, az elsőből 7 férfinek olvasunk az אַחֲרֵי מוֹת hetiszakaszból nagyünnepi dallamon (Mózes III. 16:1–34), a másodikból a מַפְטִיר-nak az ünnepnek megfelelő szakaszt (Mózes IV. 29:7–11). A הַפְטָרָה felolvasása után (Jesájá 57:14–58:14) יְקוּם פּוּרְקָן, majd a halottainkra emlékezünk, amelynek idejére ki szoktak menni a zsinagógából azok, akiknek még élnek a szülei.

A מוּסָף imádság ismétlésénél az עָלֵינוּ-ban a legtöbb régi könyvből cenzúrázott שֶׁהֵם מִשְׁתַּחֲוִים לְהֶבֶל וָרִיק, וּמִתְפַּלְּלִים אֶל אֵל לֹא יוֹשִׁיעַ szakasz idejére bezárjuk a Tóra-szekrényt, majd a וַאֲנַחְנוּ כּוֹרְעִים וּמִשְׁתַּחֲוִים-hoz érve mindenki meghajol és a földre borul, ahogy a vonatkozó részeknél a szentélybeli szolgálat elbeszélésénél is, סְלִיחוֹת a kihirdetett módon. Amennyiben van alkalmas כֹּהֵן, akkor a מַחְזוֹר-ban leírtak szerint דּוּכָן, ha egyedül mondja az áldást a כֹּהֵן, akkor az előimádkozó kihagyja az אֱלֹקֵינוּ וֵאלֹקֵי אֲבוֹתֵינוּ kezdetű részt. Szombat ellenére is mondjuk a versek közötti könyörgéseket.

A délutáni imát egyből a Tóra-kivétellel kezdjük, az egész קַדִּישׁ és a Tóra-olvasás közötti szakaszokat kizárólag akkor mondjuk, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy időben el tudjuk kezdeni a נְעִילָה imádságot. Három férfinek olvasunk az אַחֲרֵי מוֹת hetiszakaszból (Mózes III. 18:1–30), a harmadik a מַפְטִיר, aki felolvassa Joná próféta könyvét, amelyhez hozzáfűzi még Mikhá próféta könyvének utolsó három mondatát. A záró áldás מָגֵן דָּוִד-dal végződik. Ismétlés és a kiválasztott סְלִיחוֹת a מַחְזוֹר-ban található módon.

A נְעִילָה-ban figyeljünk, hogy beírás (וְכָתְבֵנוּ וכו׳‎) helyett bepecsételést (וְחָתְמֵנוּ וכו׳‎) mondjunk az esetleges elírások ellenére is. Az ismétlésben דּוּכָן, sok közösségben akkor is, ha már sötétedik, utána שִׂים שָׁלוֹם, majd אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ a szombat ellenére is. Ezt követően a מַחְזוֹר-ban szereplő mondatokat a leírtaknak megfelelően 1-szer, 3-szor, illetve 7-szer ismételjük. Az egész קַדִּישׁ után egy hosszú sófárfújás. Az esti ima a szombat kimenetelének megfelelő módon, után הַבְדָּלָה fűszerrel és lánggal, utóbbit az ünnepen át végig égő gyertyáról gyújtjuk meg. Tiszta ég esetén ezt követően קַדִּישׁ לְבָנָה.

© Villányi Benjámin

Jelen lap saját személyes felhasználásra szabadon kinyomtatható.