מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש מרחשון תשפ״ה

November 1-jén, pénteken רֹאשׁ חֹדֶשׁ, már csütörtök délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t, estétől a csendes imába és az étkezési utáni áldásba az újholdi יַעֲלֶה וְיָבֹא-t iktatjuk. A reggeli imában az אֵיזֶהוּ מְקוֹמָן előtt az újholdi áldozatról szóló részt olvassuk. A reggeli ima után fél הַלֵּל, utána egész קַדִּישׁ. Négy férfinek olvasunk fel a פִּינְחָס hetiszakaszból (Mózes IV. 28:1–15), az elsőnek az első három mondat, a másodiknak visszalépünk egy mondatot a וְאָמַרְתָּ kezdetű versre, harmadik עֹלַת תָּמִיד-tól a szombati rész végéig, negyediknek az újholdi bekezdés. Fél קַדִּישׁ után visszahelyezzük a Tórát, לַמְנַצֵּחַ kimarad, helyi szokástól függően az וּבָא לְצִיּוֹן-t követő fél קַדִּישׁ előtt vagy után rakjuk le a תְּפִלִּין-t. Újholdi מוּסָף imádság után עָלֵינוּ, napi zsoltár, שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף helyett (Zsoltárok 83) בָּרְכִי נַפְשִׁי (Zsoltárok 104).

November 2-án נֹחַ szombatja, reggeli ima az előbb említett betoldásokkal. A בָּרְכוּ-t követően az újholdi יוֹצֵר-eket mondjuk, a זָלוּת miatt a rövidebb עַל הָרִאשׁוֹנִים. Fél הַלֵּל, az egész קַדִּישׁ után két Tóra-tekercset veszünk elő. A hetiszakasz felolvasását követően a második tekercset is az asztalra tesszük, a Tóra-olvasó fél קַדִּישׁ-t mond, majd a מַפְטִיר-nak פִּינְחָס hetiszakaszból a szombati és az újholdi rész hangzik el (Mózes IV. 28:9–15), הַשָּׁמַיִם כִּסְאִי-t olvassuk הַפְטָרָה gyanánt (Jesájá 66:1–24), az utolsó előtti mondatot a végén megismételjük. A מוּסָף imádságban אַתָּה יָצַרְתָּ, az עָלֵינוּ után בָּרְכִי נַפְשִׁי. A délutáni imában nem mondunk צִדְקָתְךָ צֶדֶק-et az újhold miatt, elkezdjük a בָּרְכִי נַפְשִׁי olvasását (Zsoltárok 104, 120–134).

November 9-én לֶךְ לְךָ szombatja, a יְהַלְלוּ előtt kihirdetjük a בה”ב-böjtöt. November 11-én, hétfőn תַּעֲנִית שֵׁנִי קַמָּא, az első hétfői böjt, az előimádkozó ismétlésének סְלַח לָנוּ áldásában mondjuk a סְלִיחוֹת-t a magyar szokás szerint, mint a nagyünnepek körüli סְלִיחוֹת-eket leszámítva mindig. Ha legalább tíz férfi böjtöl, akkor az előimádkozó עֲנֵנוּ-t mond. אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t kizárólag a tíz bűnbánó nap alatt mondjuk, többi böjtnapon nem. A délutáni imában – tíz böjtölő férfi esetén – וַיְחַל-t olvasunk hármuknak (Mózes II. 32:11–14, 34:1–10), az utolsó a מַפְטִיר, nincs fél קַדִּישׁ, a הַפְטָרָה (Jesájá 55:6–56:8) utáni áldás מָגֵן דָּוִד-dal ér véget. Tíz böjtölő esetén az ismétlésben is עֲנֵנוּ, közbeiktatjuk a כֹּהֵן-áldásra vonatkozó részt, שִׂים שָׁלוֹם. November 14-én, csütörtökön a hármas böjt második napja az előbbi módon.

November 16-án וַיֵּרָא szombatja, a יוֹצֵר-es könyvből a hetiszakaszhoz tartozó אַהֲבָה-t mondjuk. November 18-án תַּעֲנִית שֵׁנִי בָּתְרָא, a második hétfői böjt az elsőhöz hasonló rend szerint. November 28-án, csütörtökön előrehozott יוֹם כִּפּוּר קָטָן.

November 30-án תּוֹלְדוֹת szombatja, a másnapi újhold miatt מָחָר חֹדֶשׁ-t olvassuk הַפְטָרָה-ként (Sámuel I. 20:18–42). A Tóra-olvasás után újholdhirdetés, a délutáni imában elmarad a צִדְקָתְךָ צֶדֶק.

© Villányi Benjámin

Jelen lap saját személyes felhasználásra szabadon kinyomtatható.