R’ Hirsch a וַיֵּשֶׁב hetiszakasz címét párhuzamba állítja a nagybátyjánál, Lábánnál töltött korábbi tartózkodásával (Mózes I. 32:5). Míg a יש”ב szógyök letelepedést, nyugalmas és kiszámítható életet jelent, addig az átmenetiségre utaló גו”ר gyök riadtságot és izgatottságot is kifejezhet (Zsoltárok 33:8). Jákob mindig nyugodt és békés életre vágyott, ám a lányával, Dinával történtek, majd szeretett feleségének halála miatt ez a kívánsága nem teljesült.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy fia, József sem találta a helyét. Édesanyja nélkül, félárván kellett élnie 17 évesen, édestestvére, Benjámin még kicsi volt, hogy számíthasson rá. Lea gyermekei helyett inkább az ágyasok fiainak társaságát kereste, talán ezzel is igyekezett az önbizalmán némileg javítani (Mózes I. 37:2). Ilyen körülmények között látott egy szokatlan álmot, amelyet mindenképpen a Mindenható üzenetének tekintett, annak dacára, hogy nem értette pontosan minden részletét, továbbá bölcseink is úgy tanítják József esete kapcsán, hogy az álmoknak nem teljesül minden részlete (Berákhot 55a). Azonban testvérei az álma miatt már nehezteltek rá, miután pedig ragaszkodott József ahhoz, hogy el is mondja azt, még jobban meggyűlölték.

R’ Hirsch viszont észreveszi, hogy az álomban szereplő kévék kétféle alakban – אֲלֻמִּים és אֲלֻמּוֹת – is szerepelnek, amelyet a Péá 6:10 misnája alapján úgy magyaráz, hogy azok kisebb és nagyobb kötegeket jelentenek. Először a mezőt learatták, kisebb kévékbe (אֲלֻמּוֹת) kötötték a szálakat, amelyeket ezt követően nagyobb halmokba (אֲלֻמִּים) hordtak volna össze a mező közepére, utóbbira utal a szokatlan בְּתוֹךְ הַשָּׂדֶה, a mező közepében kifejezés (Mózes I. 37:7). Az álom szerinte azt jelenti, hogy a testvérek együtt dolgoztak az aratáson, ahol József kész lett volna a saját kévéjét a közösbe adni, ám az ehelyett szilárdan megállt, és a többi testvért jelképező kévék József akarata ellenére gyűltek köré és borultak le előtte.

Az állattartással foglalkozó testvérek gyanúsnak találták a mezőgazdaságról álmodozó Józsefet, amely a jövőbeli zsidó királyságot vetítette előre, azt gondolták, hogy József hatalomra akar törni. A testvérek szemében a királyság Nimród önkényét jelentette és az előző hetiszakaszban felsorolt elnyomó edomita államokat (Mózes I. 36:31–39), amelyeket nem a Tóra értékei mentén hoztak létre. Ez az értelmezés magyarázatot ad arra is, hogy a testvérek miért mentek el Hebronból a messze fekvő és onnan nehezen megközelíthető Sekhembe (lásd még Berésit Rábbá 84:13). Sekhem volt az a hely, ahol korábban összefogtak, hogy közösen kiálljanak az értékeikért a lánytestvérüket megbecstelenítők ellen. Sekhem a Királyok könyvében is fontos helyszín, ahol Salamon király halála után Rechávámnál egységesen jár közben a zsidó nép az érdekeiért, de Simon és Lévi tervéhez hasonlóan ez az ügy is hamar félresiklott és hatalmas károkat okozott (Királyok I. 12).

A József életére törő testvérek szem elől tévesztették azt a tényt, hogy Jákob Ábrahám örökségét akarta továbbvinni, hogy őrizzék meg a Mindenható útját, tegyenek igazságosságot és jogot (Mózes I. 18:19). Az évszázadokkal később létrejövő zsidó királyság a Tóra jelentette ábrahámi örökségre épült, amely szem előtt tartotta az emberi méltóságot, és biztosította mindenkinek a lehetőséget egy szabad és nyugodt életre – amelyre maga Jákob is vágyott. Ahogy Jákobnak az elsőszülöttségre és az atyai áldásra nem nagyravágyás vagy hiúság miatt volt szüksége, úgy József is az Örökkévaló tervét teljesítette a ráruházott hatalommal, azzal nem élt vissza. A számos megpróbáltatás ellenére végül Jákob és fiainak sora jóra fordult a végén, reméljük, hogy a Szentély mihamarabbi felépültével nekünk is a Tóra ragyogó világossága jut osztályrészül, amelyhez a közelgő chánuká fényei is reményt adnak.

VB

Elhangzott 5785 év Vájésev hetiszakaszának szombatján.