A hetiszakaszban szerepel egy könnyen félreérthető vers, amelyet az egyik magyar kiadás a következőképpen fordít: Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között (Mózes II. 12:2). R’ Hirsch mutat rá, hogy az ehhez hasonló fordítás önismétlés, hiszen a mondat két fele pontosan ugyanazt jelentené, jelesül hogy a tavaszi niszán (נִיסָן) hónap legyen a hónapok sorában az első. Ezzel szemben a vers kettő, az előbb említetten felül a holdszentelés (קִדּוּשׁ הַחֹדֶשׁ) parancsolatát is tartalmazza.

R’ Hirsch inkább a következő fordítást javasolja: Ez a holdújulás legyen nektek az újholdak kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között.1 Ahogy a Talmudban is tanuljuk: Ha ilyet látsz, szenteld meg! – azaz a Hold fényének újbóli feltűnése annak a jele, hogy a holdszenteléssel ki kell hirdetni az új hónapot (Ros hásáná 20a). A Mekhiltában ugyanez az értelmezés szerepel, amely nem mond ellent a hónapok sorrendjéről szóló parancsolatnak, hiszen a története során a kivonulás alkalmával cselekedte ezt meg Izrael először. Sőt, a holdújulásról szóló parancsolat az első, amelyet Izrael népe egyáltalán megkapott. Szó szerinti értelemben is új időszámítás kezdődött az egyiptomi kivonulással, hiszen az egykori rabszolgák végre nem a gazdáik, hanem a Mindenható törvényei szerint oszthatták be az idejüket.

Fontos kiemelni, hogy az emberiség más alkalommal is kapott már isteni jelet. Amikor Noé kijött a bárkából, az Örökkévaló az ívét, azaz a szivárványt bocsátotta az égre, hogy mutassa, szövetségre lépett velünk, és soha többé nem fog minket vízözönnel kipusztítani – még a bűneink ellenére sem (Mózes I. 9:13). A szivárvány azóta is visszatérő emlékeztető a megtérésre. Azonban a szivárvány több tekintetben is eltér a holdújulástól. Utóbbi egy havonta bekövetkező esemény, amely már csak a zsidó népnek szól, hiszen ez alapján tartjuk meg az ünnepeinket. Ezzel a parancsolattal egy másik változás is bekövetkezett. Míg korábban az Örökkévaló Mózes és Áron közreműködésével mutatta be az egyiptomiakon a jeleit és csodáit (Mózes V. 6:22), a holdújulás jele már a zsidók néppé válásának eszközévé vált.

Szintén Mózes és Áron személyéhez kapcsolódik egy másik fontos részlet. Míg a következő, a peszáchi áldozat beszerzéséről szóló parancsolat Izrael egész gyülekezetének szól (Mózes II. 12:3), a holdszentelés csak Mózesnek és Áronnak. A versből kiindulva tanuljuk az újholdat kihirdetésének a jeruzsálemi Szentélyben gyakorolt módját. Holdújuláskor – bizonyos hónapok kivételével – tanúk indultak Jeruzsálembe, hogy egy erre kijelölt bét din (בֵּית דִּין), vallási bíróság előtt tanúskodjanak, hogy újból látták a Föld árnyékából kilépő Hold fényét (Misná Ros hásáná 1:3).

Vajon miért volt szükség a tanúk meghallgatására? – teszi fel a kérdést R’ Hirsch. Nem tudták kiszámítani csillagászati módszerekkel a holdújulás időpontját? Egyrészt felhős időben, amikor nem érkeztek be tanúk, számításokra hagyatkoztak. Emellett már Saul király idejében is időnként kétnapos újholdat ünnepeltek, amely jelzi, hogy számítások alapján határozták meg hogy 29 vagy 30 napos legyen egy hónap (Sámuel I. 20:27).

A holdújulás szemtanúk közreműködésével történő megszentelésére más okból volt szükség. Bár rohanó hétköznapjaink során az őszi nagyünnepek mellett eltörpülhet, ám az újhold is ünnep (Peszáchim 77a), azaz moéd (מוֹעֵד). A szó – az ünnepekhez hasonlóan – kijelölt időpontot jelent, ahogy a Találkozás sátra, az Ohel moéd (אֹהֶל מוֹעֵד) is innen kapta a nevét, ez volt az a hely, ahonnan Mózes meghatározott időközönként hallotta a Mindenható hangját. Az újhold is egy ilyen találkozás az Örökkévalóval, márpedig egy találkozóra két fél szabad akaratából kerül sor. Ha a Tóra eredetileg számított naptárat parancsolt volna meg nekünk, akkor ilyen találkozóra nem nyílt volna lehetőségünk. Ebből következik, hogy a holdújulás és a vele kapcsolatos szertartások kifejezik azt, hogy a Mindenható figyelemmel kíséri a teremtett világ eseményeit és a zsidó nép boldogulását, amelyet a gondviselésbe (הַשְׁגָּחָה) vetett bizalomnak nevezünk. Bizonyos keretek között teret ad, hogy mi magunk határozzuk meg a közös találkozónk időpontját, mivel várja, hogy a zsidó nép hozzá forduljon. Adja az Örökkévaló, hogy mihamarabb, még a napjainkban épüljön fel a Szentély Jeruzsálemben, és újra visszatérhessünk a holdújulás megszentelésének bölcseink által meghatározott módjához!

VB

Elhangzott 5785 év Bo hetiszakaszának szombatján.

  1. Diese Mondeserneuung sei euch Anfang von Neumonden; er sei euch der erste unter den Monaten des Jahres. ↩︎