A magyar nyelvhasználatban mindkét szónak lehet pozitív és negatív kicsengése is. Mindkettővel vissza lehet élni és mindkettőt lehet éltető, prosperáló módon használni. Alapvető különbség a kettő között, hogy a hatalmat megszerezni lehet, külsődleges természetű, a tekintélyt pedig kiérdemelni kell, belső természetű. Egy király, egy nemes jellemzően beleszületik a hatalomba, mások karddal vagy választáson nyerik el. A tekintély forrása az élet teljesítménye, és elsősorban a személyek egymáshoz való viszonyában létezik, akármilyen területhez, életkorhoz is tartozzék.

E szavak héber körülbelüli megfelelői a שְׂרָרָה (szerárá) és a כָּבוֹד (kávod). A szerárá szó nem bibliai, és rokonai is viszonylag ritkák a Bibliában. Kivéve a  שַׂר (szár), hadvezér/fejedelem szót, illetve női שָׂרָה (Szárá) változatát az első ősanya, Sára neveként. A kávod viszont egy nagyon sokrétűen használt szó a Bibliában, a súllyal és tisztelettel áll etimológiai kapcsolatban. A jiddisen keresztül a magyarban leginkább pejoratívan értjük: a kóved a kiérdemeletlen, mégis áhított tekintély.

Megnézem >

R’ Árje Mordekháj Rabinowitz שליט”א összegyűjtött néhány fontos vallási szabály az idei purimmal kapcsolatban:

1. Érdemes a szombati felkészülést csütörtökre előre hozni.
2. Ezra rendelete szerint a szombatot azzal is megtiszteljük, hogy már csütörtökön kimossuk a szükséges ruhákat (Sulchán Árukh Orách Chájim 242:1).
3. Legalább az előkészület egy kis részét hagyjuk meg péntekre.
4. Pénteken élezzük meg a kést (Remá Orách Chájim 250:1-hez).
5. Helyesen teszi, aki szombati, illetve ünnepi ruhát ölt purimra is (Remá Orách Chájim 695:2-höz a Máháril alapján).
6. Már estétől viseljünk szombati ruhát, a lakásban égjenek gyertyák, legyen terített asztal és vetett ágy (Beér Hétév Orách Chájim 695:1-hez).
7. Érdemes a reggeli ima időpontját napfelkeltéhez (5:59) közel hozni, hogy legyen idő a nap micváira.
8. Aki még nem adott fél sékelt, adjon a reggeli Megillá-olvasás előtt.
9. Micvá bőséges purimi lakomát enni (Remá Orách Chájim 695:1-hez).
10. Szokás a purimi lakomát a délutáni ima után tartani (Remá Orách Chájim 695:2-höz), azonban ha péntekre esik, akkor délelőtt tartsuk. A Selá nevében tanítják, hogy mindenképpen minchá előtt tartsuk a lakomát (Beér Hétév Orách Chájim 695:2-hez).
11. Ezekre tekintettel, ha tehetjük, tartsuk a lakomát dél (11:53) előtt.
12. Ha ez mégsem megvalósítható, akkor a Bach iránymutatását követve a tizedik óra (15:26) előtt kezdjük meg.
13. Még minchá előtt bencsoljunk, az országért való áldásba toldjuk be az עַל הַנִּסִּים, ál hániszim-et (Orách Chájim 695:3).
14. Ha nem volt erre elég idő, akkor előbb el kell mondanunk a délutáni imát még a besötétedés előtt (18:46), majd cseréljünk abroszt, mondjunk kiddus-t. (Azonban a borra való áldás nélkül, ha ittunk bort a lakoma során.) Viszont Rabbi Joszé a Toszeftá Berákhotban idézett véleménye szerint, amelyet ebben a halakhikus vitában követ a Ramban, a Hagahot Majmonijot, a Sut HaRos, a Maharil, a Bét Joszéf és idézi a Taz (O”Ch 188:7), a bencsolásban már nem mondhatunk ál hániszim betoldást. Emellett ne felejtsük el a szombatköszöntőt és az esti imát elmondani.¹
15. A nap többi micváját – Megillá-olvasás az áldásaival, ételküldemények (מִשְׁלֹחַ מָנוֹת, sláchmonesz) és adomány a szegényeknek (מַתָּנוֹת לָאֶבְיוֹנִים, mátonesz loevjanim) – időben tegyük meg (5:59 és 18:46 között).
16. A szent szombatra szánt étellel is teljesíthető az ételküldés micvája.
17. Ádár hónap holdszentelésének végső ideje péntek 13:03.
18. Purim lakomája után micvá teljesen megfürdeni, ha mégsem lehetséges, akkor legalább az arcot, kezeket és lábfejeket mossuk meg meleg vízben a szombat bejövetele előtt. Micvá még hajat mosni, megborotválkozni és körmöt is vágni szombatra (Orách Chájim 260:1).
19. Purimkor a hajnyírás megengedett.
20. Akinek szokása, minchákor menjen mikvébe, majd öltsön szombati ruhát.
21. A legalább egy kis lakoma és vigasság mindkét napra, ádár 14-re és 15-re is kötelező (Remá Orách Chájim 695:2-höz).
22. A vidám szívű élete állandó lakoma (Példabeszédek 15:15 – Remá Orách Chájim 697:1-höz).

1. Ez a megoldás megengedett a hálákhá szerint, habár az Ári írásainak ellentmond. ↩︎