A magyar nyelvhasználatban mindkét szónak lehet pozitív és negatív kicsengése is. Mindkettővel vissza lehet élni és mindkettőt lehet éltető, prosperáló módon használni. Alapvető különbség a kettő között, hogy a hatalmat megszerezni lehet, külsődleges természetű, a tekintélyt pedig kiérdemelni kell, belső természetű. Egy király, egy nemes jellemzően beleszületik a hatalomba, mások karddal vagy választáson nyerik el. A tekintély forrása az élet teljesítménye, és elsősorban a személyek egymáshoz való viszonyában létezik, akármilyen területhez, életkorhoz is tartozzék.
E szavak héber körülbelüli megfelelői a שְׂרָרָה (szerárá) és a כָּבוֹד (kávod). A szerárá szó nem bibliai, és rokonai is viszonylag ritkák a Bibliában. Kivéve a שַׂר (szár), hadvezér/fejedelem szót, illetve női שָׂרָה (Szárá) változatát az első ősanya, Sára neveként. A kávod viszont egy nagyon sokrétűen használt szó a Bibliában, a súllyal és tisztelettel áll etimológiai kapcsolatban. A jiddisen keresztül a magyarban leginkább pejoratívan értjük: a kóved a kiérdemeletlen, mégis áhított tekintély.