Ha nincs liszt, nincs Tóra, ha nincs Tóra, nincs liszt – olvassuk Rabbi Elázár ben Ázárjá szavait az Atyák fejezeteiben (3:17). Az egyszerű értelmezés szerint ahhoz, hogy magasztosabb dolgokkal foglalkozhassunk, elsőként a legalapvetőbb igényeinket kell kielégítenünk, amelyek közül a legfontosabb az élelem. A prágai Máhárál ennek kapcsán jegyzi meg, hogy a kenyér jelképezi a test teljes jóllakottságát (lásd Mózes III. 26:5), míg a Tóra jelenti nekünk a legmagasabb szellemi táplálékot. Ha ez így van, miért szerepel kenyér helyett liszt a misnai tanításban? Ezt úgy magyarázza, hogy a kenyér kovásszal készül, amely a legyőzendő rossz ösztönre utal, ellenben a liszt egy finom és tiszta alapanyaga a tápláléknak, ezért hasonlít a Tórához. Akkor elég lenne csak ilyen magasztos dolgokkal foglalkoznunk, minden más jönne magától? Erről vitáznak a talmudi bölcsek (Berákhot 35b), Rabbi Jismáél úgy tanítja, bár az áll Józsué könyvében, hogy éjjel-nappal a Tórával kell foglalkoznunk, a Semában mégis minden nap kétszer elmondjuk, hogy és betakarítod a gabonádat (Mózes V. 11:14), azaz a világ rendje, hogy a munkára és a tanulásra is kell időt szánnunk. Ezzel szemben Rabbi Simon ben Jocháj egy Jesájá prófétától (61:5) vett idézettel igazolja, hogy nem maguknak a zsidóknak kell majd szántani, vetni és aratni, ha megtartják a zsidó vallás parancsolatait.
