Kategória: naptár

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש אדר תשפ״ה

Február 28-án, pénteken újhold az előző hónapoknál leírt módon, már a megelőző délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t. Március 1-jén תְּרוּמָה és שְׁקָלִים szombatja az újhold mellett. Reggel az áldozatoknál a szombati és az újholdi részt iktatjuk közbe, a שַׁבַּת שְׁקָלִים-i יוֹצֵר-t mondjuk, viszont az אוֹפַן az újholdi, rövidebb עַל הָרִאשׁוֹנִים után זָלוּת. A csendes imában יַעֲלֶה וְיָבֹא, az ismétlés után fél הַלֵּל, majd egész קַדִּישׁ. Három Tóra-tekercset veszünk elő, az elsőből hat férfinek a hetiszakaszt olvassuk fel, a hetediknek a szombati és újholdi szakaszt (Mózes IV. 28:9–15), a fél קַדִּישׁ-t követően a מַפְטִיר-nak a fél sékelekről szóló részt (Mózes II. 30:11–16). A soron következő Tóra-tekercset mindig a Tóra-olvasó asztalra helyezzük az előző felmutatása előtt. A sékelek szombatjának megfelelő הַפְטָרָה-t olvassuk בֶּן שֶׁבַע שָׁנִים kezdettel (Királyok II. 12:1–17). A szombati újhold szerint a מוּסָף imádságban az אַתָּה יָצַרְתָּ és a שַׁבַּת שְׁקָלִים-i betoldások hangzanak el. A napi zsoltárt követően בָּרְכִי נַפְשִׁי-t mondunk (Zsoltárok 104), a délutáni imában יַעֲלֶה וְיָבֹא, a צִדְקָתְךָ צֶדֶק elmarad az újhold miatt.

Március 6-án, csütörtökön a חֶבְרָא קַדִּישָׁא tagjai előrehozott böjtöt tartanak, sok helyen סְלִיחוֹת-t mondanak. Szintén korábban, csütörtök este rendezik a szokásos megemlékezést és a ז’ אֲדָר-i adománygyűjtő halvacsorát a חֶבְרָא קַדִּישָׁא javára.

Március 8-án תְּצַוֶּה és זָכוֹר szombatja, ilyenkor a hölgyeknek is kötelező zsinagógába menni. A reggeli imában שַׁבַּת זָכוֹר-i יוֹצֵר-t mondjuk, a Tóra-olvasáshoz két Tóra-tekercset veszünk elő, a מַפְטִיר-nak az עֲמָלֵק elpusztítására vonatkozó részt olvassuk fel (Mózes V. 25:17–19). Csendben és nagy figyelemmel hallgatjuk a Tóra-olvasót, aki az utolsó versben szereplő זֵכֶר szót צֵירֵי-vel, é-vel olvassa, nem máshogy. A הַפְטָרָה szintén עֲמָלֵק-ra emlékezik (Sámuel I. 15:2–34).

Március 13-án, csütörtökön előrehozott Eszter-böjt, a סְלִיחוֹת-t a csendes imában a סְלַח לָנוּ áldásba iktatjuk, az előimádkozó עֲנֵנוּ-t mond, most sincs אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ, Tóra-olvasás a korábbi hónapokban leírtak szerint. Délutáni ima Tóra-olvasással, הַפְטָרָה-val, עֲנֵנוּ-val és שִׂים שָׁלוֹם-mal szintén a már ismertetett módon, a תַּחֲנוּן elmarad. Ilyenkor szoktunk három fél sékelnek megfelelő adományt adni.

© Villányi Benjámin

Jelen lap saját személyes felhasználásra szabadon kinyomtatható.

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש שבט תשפ״ה

Január 31-én, csütörtökön újhold a korábbi hónapokban leírtak szerint, ima a megfelelő újholdi betoldásokkal, fél הַלֵּל-lel és מוּסָף imádsággal.

Február 1-jén בֹּא szombatja. Február 8-án בְּשַׁלַּח szombatja, azaz שַׁבַּת שִׁירָה. A reggeli imában גְּאֻלָּה-ként a יוֹם לְיַבָּשָׁה kezdetű költeményt mondjuk a csendes ima előtt, הַפְטָרָה gyanánt דְּבוֹרָה prófétanő éneke (Bírák 4:4–5:31).

Február 13-án, csütörtökön ט”ו בִּשְׁבָט, már szerda délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t. A reggeli imában emellett elmarad a Tóra-olvasás utáni יְהִי רָצוֹן, illetve a napi zsoltárt követően a שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף (Zsoltárok 83), viszont קֵל אֶרֶךְ אַפַּיִם és לַמְנַצֵּחַ elhangzik. Szokás ilyenkor 15-féle fának a gyümölcsét fogyasztani.

Megnézem >

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש טבת תשפ״ה

December 31-én és január 1-jén, kedden és szerdán újhold, már hétfő este is beiktatjuk az עַל הַנִּסִּים mellett a יַעֲלֶה וְיָבֹא szakaszt a csendes imába és az étkezés utáni áldásba. A reggeli imában a napi áldozatoknál a szokásos újholdi betoldás hangzik el, a reggeli ima után egész הַלֵּל a חֲנֻכָּה miatt, majd egész קַדִּישׁ az újholdi מוּסָף miatt. A Tóra-olvasáshoz két tekercset veszünk elő, az elsőnek 5 mondatot olvasunk רְבִיעִת הַהִין-ig (Mózes IV. 28:1–5), a másodiknak a szombati rész végéig, וְנִסְכָּהּ-ig (Mózes IV. 28:6–10), a harmadiknak az újholdi részt (Mózes IV. 28:11–15). A másik Tóra-tekercset az olvasóasztalra helyezzük, majd az elsőt elcsomagoljuk. A negyedik felhívottnak a második tekercsből a napnak megfelelően kedden a hatodik napra (Mózes IV. 7:42–47), szerdán a hetedik napra való szakaszt (Mózes IV. 7:48–53). Újholdi מוּסָף a korábban leírt módon עַל הַנִּסִּים betoldásával, שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף (Zsoltárok 83) helyett בָּרְכִי נַפְשִׁי (Zsoltárok 104). Január 2-án, csütörtökön, חֲנֻכָּה utolsó napján reggel az első két felhívottnak a szokott módon olvasunk fel a Tórából (Mózes IV. 7:54–56, illetve 57–59), a harmadiknak viszont helyi szokástól függően vagy a נָשֹׂא hetiszakasz végéig (Mózes IV. 7:60–89), vagy egészen כֵּן עָשָׂה אֶת הַמְּנֹרָה-ig (Mózes IV. 7:60–8:4).

Megnézem >

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש כסלו תשפ״ה

December 1-jén és 2-án, vasárnap és hétfőn újhold az előző hónap alkalmával leírt módon. December 4-én, szerda estétől kezdjük mondani a bőséges évet kérő áldásban a וְתֵן טַל וּמָטָר לִבְרָכָה betoldást. December 7-én וַיֵּצֵא szombatja, הַפְטָרָה-nak וַיִּבְרַח יַעֲקֹב-tól a könyv végéig, יִכָּשְׁלוּ בָם-ig olvassuk (Hoséá 12:13-14:10). December 14-én וַיִּשְׁלַח szombatja, Ovádjá könyvét olvassuk הַפְטָרָה gyanánt, december 21-én וַיֵּשֶׁב szombatja.

December 25-én, szerda délután már nem mondunk תַּחֲנוּן-t, este beköszönt חֲנֻכָּה nyolc napja. A zsinagógában a délutáni és az esti ima között gyújtjuk meg az első חֲנֻכָּה-lángot שֶׁהֶחֱיָנוּ áldással kísérve úgy, hogy az esti ima végéig égve maradjon. A gyertyatartót a zsinagógában a déli oldalra, a Tóra-szekrénnyel szemben állva jobbra helyezzük el. Az első gyertyát a חֲנֻכִּיָּה jobb oldalára helyezzük, és minden nap az új gyertyát gyújtjuk meg először. Az áldás szövegét illetően mindenki a helyi szokást követi, a מָעוֹז צוּר utolsó, חֲשׂוֹף זְרוֹעַ קָדְשֶׁךָ kezdetű versszakát szintén helyi szokástól függően hagyjuk ki vagy énekeljük. Az esti imától kezdve חֲנֻכָּה minden egyes napján a csendes imába és az étkezési utáni áldásba beiktatjuk az עַל הַנִּסִּים kezdetű szakaszt.

Megnézem >

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש מרחשון תשפ״ה

November 1-jén, pénteken רֹאשׁ חֹדֶשׁ, már csütörtök délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t, estétől a csendes imába és az étkezési utáni áldásba az újholdi יַעֲלֶה וְיָבֹא-t iktatjuk. A reggeli imában az אֵיזֶהוּ מְקוֹמָן előtt az újholdi áldozatról szóló részt olvassuk. A reggeli ima után fél הַלֵּל, utána egész קַדִּישׁ. Négy férfinek olvasunk fel a פִּינְחָס hetiszakaszból (Mózes IV. 28:1–15), az elsőnek az első három mondat, a másodiknak visszalépünk egy mondatot a וְאָמַרְתָּ kezdetű versre, harmadik עֹלַת תָּמִיד-tól a szombati rész végéig, negyediknek az újholdi bekezdés. Fél קַדִּישׁ után visszahelyezzük a Tórát, לַמְנַצֵּחַ kimarad, helyi szokástól függően az וּבָא לְצִיּוֹן-t követő fél קַדִּישׁ előtt vagy után rakjuk le a תְּפִלִּין-t. Újholdi מוּסָף imádság után עָלֵינוּ, napi zsoltár, שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף helyett (Zsoltárok 83) בָּרְכִי נַפְשִׁי (Zsoltárok 104).

Megnézem >

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש תשרי תשפ״ה

Örök emlékül – לזכרון עולם
מוה”ר יוסף בן הר”ר אריה גראסבערג זצ”ל
Groszberg Jenő rabbinak és
הרב משה אלכסנדר זושא קינסטליכער זצ”ל
Künsztlicher Zuse rabbinak,
akik a magyar hitközségek szokásait tartalmazó naptárakat
hosszú éveken át fáradhatatlan szorgalommal készítették.

יוֹם כִּפּוּר

Október 11-én, pénteken עֶרֶב יוֹם כִּפּוּר. Hajnalban a szokásosnál rövidebb סְלִיחוֹת-ot mondunk a magyar könyvek szerint, a תַּחֲנוּן-t itt is és a reggeli imában is kihagyjuk. A reggeli imában elmaradnak a מִזְמוֹר לְתוֹדָה, a לַמְנַצֵּחַ és a שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף kezdetű zsoltárok, viszont a szombat miatt mondunk אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Korán imádkozunk délutáni imát, hogy a böjt előtti vacsorát időben be tudjuk fejezni. A csendes עֲמִידָה után halkan וִדּוּי-t, bűnvallomást mondunk az ünnepi imakönyvben található módon, azonban az előimádkozó ezt nem ismétli meg hangosan, kihagyjuk a תַּחֲנוּן-t és az אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Fehérbe öltöztetjük a Tórákat, fehér függönyt helyezünk a Tóra-szekrényre, fehérrel terítjük le az olvasóemelvényeket. Otthon egy mécsest, נֵר הַחַיִּים-ot, illetve az árvák még egy נֵר נְשָׁמָה-t gyújtanak, emellett az ünnepi gyertyagyújtás után לְהַדְלִיק נֵר שֶׁל שַׁבָּת וְשֶׁל יוֹם הַכִּפּוּרִים végű áldást, az ünnep tiszteletére שֶׁהֶחֱיָנוּ-t mondunk.

Megnézem >