Somré Hádász Egyesület

התאחדות שומרי הדת

The visit of the Pupa Rebbe

Our community had a huge honour, because Thursday morning the Pupa Rebbe, R’ Yaakov Yechezkiyah Grünwald שליט”א visited us, who is the great-grandson of the late Pupa Rebbe known as Arugat haBosem, R’ Moshe Grünwald (1853–1910) זצוק”ל. The lack of heating in the Hanna restaurant, which hosted the event and was closed down months ago by the intruders, was compensated by the heated prayer of 50 chasidim who accompanied the rebbe. Our guests joined us in reciting the selichot said during the weekly portions of שובבים ת”ת – during the repetition of the amidah in accordance with the custom of our ancestors. Later the rebbe was called to the Torah, and following the prayer he learnt Talmud as well.

A pápai rebbe látogatása

Közösségünket nagy megtiszteltetés érte, ugyanis csütörtök reggel a pápai rebbe, R’ Jáákov Jechezkijá Grünwald שליט”א, az Árugát háboszem-ként ismert néhai pápai rebbe, R’ Mose Grünwald (1853–1910) זצוק”ל dédunokája látogatott meg minket. Az imádkozás helyszínéül szolgáló, hónapokkal korábban bezáratott Hanna étteremben a fűtetlenséget a rebbét elkísérő körülbelül 50 chászid forró imádsága ellensúlyozta. Vendégeink csatlakoztak hozzánk, hogy a שובבים ת”ת hetiszakaszok idején elhangzó szelichot-imádságot együtt mondjuk el – őseink szokása szerint a főimádság ismétlése közben. A rebbe a Tórához is járult, majd az ima végeztével Talmudot is tanult.

Felemelni a szikrákat

A chászidizmus hőskorából, magától a Báál Sém Tovtól származik a következő jellemző történet. A mezőn bolyongva, zsinagógákban, tanházakban járva észrevette, hogy azok tele vannak olyan imákkal, amelyek nem jutottak fel az égbe, nem bírtak elszakadni a lenti világtól. A saját imáját rendszeresen ezen lennmaradt imák felemelésének szentelte.

Ez egyrészt a chászidizmus, a cáddik-chászid kapcsolat nagyon szép jelképe. A cáddik, a rebbe pusztán közvetítő abban az értelemben, hogy nem hozzá imádkoznak, hanem a saját erejét kölcsönzi a chászidnak, az ő imáját is felemeli a sajátjával együtt. Nem mellékesen ettől a saját ereje nem csökken, hanem éppenséggel megnő. Akkor csökken az ereje, amikor valamilyen lerakódás miatt nem tud már élő kapcsolatba lépni a tanítványaival. Ez a kapcsolat nemcsak az imára korlátozódik, hanem az élet rengeteg más területére is. A chászid történetek ennek száz példáját tárják elénk.

Emléktanulás – R’ Mordechai Berkovits slosimjának alkalmából

Tu bi-Svat-kor hagyományos misnatanulást tartott a Somré Hádász / Hitőr Egylet R’ Mordechai Berkovits, a magyarországi orthodoxia és az Egylet oszlopos támogatója emlékére, elhunyta 30. napján. 

A tanuláson részt vettek Ausztriából, Izraelből és az Egyesült Allamokból is.  

Az egybegyűltek megemlékeztek az elhunytról, valamint a hagyományos magyarországi orthodoxia  – és annak újbóli “rügyfakadása” – érdekében végzett  odaadó tevékenységéről. 

A misna Rajs Hásónó (Újév) traktátusának Tu bi-Svatról (a fák újévéről) is szóló részét Dr. Kerekes Gábor tanulta elő, és kísérte hagyományos magyarázatokkal, magyarul.

Miért aggódik egy jó vezető?

Hetiszakaszunk egyik drámai pillanatában az Egyiptomból frissen kiszabadult zsidók a tenger előtt állnak, mögöttük a támadásra kész egyiptomi hadsereg, két oldalt pedig a sivatag. Mózes érthető módon Istenhez kiált, aki visszakérdez: מה תצעק אלי – Miért kiáltasz (imádkozol) hozzám? (Mózes 2., 14:15)

A kérdés jogosságát alátámasztja, hogy Isten megígérte, hogy ki fogja menteni a zsidókat ebből a helyzetből. Sőt, Mózes maga biztosítja erről a népet az ezt megelőző pászukban (tórai versben). Akkor tényleg miért állt meg imádkozni, mit kért Istentől Mózes?

A Neciv (Náftáli Júda Cvi Berlin) nemcsak választ ad erre a kérdésre, de egyúttal egy nagyon fontos vezetői tulajdonságot oszt meg velünk:

Mózes nyilvánvalóan bízott Istenben. Tehát miután az Örökkévaló biztosította, hogy megmenti a népet, már felesleges volt a megmenülésükért imádkozni. Azt viszont nem fedte fel előtte, hogy pontosan milyen csoda által menekülnek meg.

A leglogikusabb feltételezés pedig ebben a helyzetben az volt, hogy az egyiptomiak támadását a katonailag jóval gyengébb zsidók “harctéri csoda” segítségével fogják visszaverni, vagyis valahogy a gyengébb sereg legyőzi az erősebbet.

Egy átlagos vezető valószínüleg ezzel meg is elégedett volna. Mózest azonban továbbra is nyugtalanította az a tény, hogy a háborúban a győztesnek is vannak veszteségei. Lesznek halottak és sebesültek. Ezért imádkozott, hogy ne csak a nép, mint közösség meneküljön meg, hanem a közösség minden egyes tagja épségben maradjon.

Így már érhető, miért nem kérte az Örökkévaló ezt az imát: nem volt rá szükség. Az isteni terv nem a harctéri csoda volt, hanem a tenger kettéválása, aminek nem lesznek zsidó áldozatai.

Ebből tanulhatjuk Mózes kivételes vezetői tulajdonságai közül az egyik legfontosabbat: minden egyén számít. Addig nem volt nyugodt, amíg meg nem győződött arról, hogy nemcsak a zsidóság, mint nép, hanem annak minden egyes tagja megmenekül.

A vezető, aki így gondolkodik, az Mózes tanítványa. Aki viszont ennek az ellentéte, aki számára a közösség tagjai csak terhet jelentenek, és igyekszik megszabadulni tőlük, az nem méltó a zsidók (vagy bárki más) akár egy kisszámú közösségének vezetésére sem.

A jövőben csakis olyan vezetőink legyenek, akik Mózes tanítványai! Ámen.

An open letter from HaRav Rabinowitz 25.01.2024

President Keszler:

Yesterday, an electrician inspected Chana (the place you send our Orthodox beloved congregation to pray at) and found that the 16-amp-circuit-breakers were replaced (presumably on Tuesday, January 23, 2024, between Tfilath Shachrith and Tfilath Mincha) with 6-amp-circuit-breakers, which did not support the heaters we purchased for our holy place. Your advertised story that the reason why all the heaters (that worked perfectly for weeks) stopped working suddenly was due to faulty wiring in the building, is blatantly fabricated.

I recognize and am Melamed Zchuth that in your past you were not required to be aware of our sources. Perhaps you were not aware that your publication yesterday in Maoih’s site violates numerous prohibitions of our Torah, a grave sin for an observant Jew. As you took upon yourself a position in the Orthodox congregation, it is incumbent upon you to study the Sefer Shmirath Haloshon (written by the Chofetz Chaim), were you will learn all details.

Sincerely,

Rabbi Aryeh M. Rabinowitz

Rabinowitz rabbi nyílt levele 2024.01.25.

Keszler elnök úrnak:

Tegnap egy villanyszerelő megvizsgálta a Hanna éttermet (a helyet, ahová Ön imádkozni küldte szeretett ortodox közösségünket), és megállapította, hogy a 16 amperes kismegszakítót kicserélték (feltehetően 2024. január 23-án, kedden, a Sachrisz és Mincha imák között) 6 amperes kismegszakítóra, amely nem bírja a szent helyünkre vásárolt fűtőtestek terhelését. A történet, amelyet Ön híresztel, miszerint az épületben lévő hibás vezetékek miatt hirtelen leállt az összes fűtőtest (amelyek hetekig tökéletesen működtek), nyilvánvaló kitaláció.

Elismerem, és ebben melamed zechusz vagyok, hogy Ön a múltban nem volt tisztában a forrásainkkal. Talán nem tudott arról, hogy tegnapi publikációja a MAOIH honlapján megsérti Tóránk számos tilalmát, ez súlyos bűn egy vallásgyakorló zsidó számára. Azáltal, hogy Ön elfoglalta az ortodox gyülekezetben a pozícióját, el kell kezdenie tanulmányozni Chofetz Chaim Smirász Haloshon könyvét, ebből minden részlet elsajátítható.

Tisztelettel,

Aryeh M. Rabinowitz rabbi

Tiltakozás Lózsy Tamás eltávolítása ellen

A napokban a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) új, az EMIH-Chabad által irányított vezetése (melynek puccs-szerű hatalomra kerülése és működése jelenleg is perek tárgyát képezi) elbocsátotta a Levéltár alapítóját és – a legutóbbi időkig – egyetlen munkatársát, Lózsy Tamást. Lózsy – maga is ortodox zsidó – személye összefonódott a rendszerváltás utáni magyar ortodox zsidósággal, a jelentős értéket képviselő történeti levéltári anyag összegyűjtése és rendezése pedig nagyrészt az ő keze munkáját dicséri. Eltávolítása – melyet félévvel korábban a személye elleni nyilvános, ugyanakkor alaptalan támadások előztek meg, a mostanihoz hasonló tiltakozást kiváltva – azt jelzi, hogy a hitközség élén álló – a MAOIH hagyományaitól idegen, említett zsidó felekezet érdekeit követő – vezetőség mindent és mindenkit el akar távolítani, aki és amely az eredeti ortodoxiát a saját múltjához köti. Vannak arra utaló komoly jelek is, hogy akik ebben a cinikus döntésben szerepet vállaltak (Keszler Gábor elnök, Rosta Márton jogtanácsos, Bíró Ákos levéltáros) és akik mögöttük állnak, nem pusztán általánosságban akarják kisajátítani maguknak a magyar ortodox zsidó örökséget, de az ezen örökség részét képező iratanyag sem lesz biztonságban tőlük.

Szakmai tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy továbbra is Lózsy személye, egyedülálló hozzáértése és elhivatottsága az egyetlen garanciája annak, hogy a MAOIH-Levéltár méltó levéltári kutatóhelyként működjön tovább. Reméljük, hogy a hányatott sorsú magyar ortodoxia a MAOIH vezetését bitorló, hiteltelen és – véleményünk szerint –  illegitim társaság kezéből mihamarabb visszakerül méltó kezekbe, a Levéltár pedig annak a Lózsy Tamásnak az irányítása alá, aki ezt a gyűjteményt létrehozta és ismertté tette, határokon innen és túl.

A legélesebben tiltakozunk mondvacsinált ürügyekkel véghezvitt,  indokolatlan és – álláspontunk szerint – jogszerűtlen eltávolítása ellen, amely ellen minden legitim eszközzel küzdeni kell.

Budapest, 2024. január 4.

Bacskai Sándor író, újságíró

Bányai Viktória hebraista

Beke Zsolt szociológus

Bíró Tamás nyelvész, hebraista

Bohus Kata történész

Csejdy Júlia művészettörténész

Csősz László történész

Dénes Iván Zoltán eszmetörténész, az Academia Europaea (London) tagja

Fényes Balázs vallástörténész

Frigyesi Judit zenetörténész

Frojimovics Kinga levéltáros, történész

Jehuda Hartman történész (Izrael)

Zvi Hartman történész (Izrael)

Hrotkó Larissza vallástudós, nyelvész

Komoróczy Géza professor emeritus, az ELTE-MTA Judaisztikai Kutatócsoport ny.vezetője

Konrád Miklós történész

Kónya Judit hebraista, könyvtáros (Izrael)

Körner András kultúrtörténész

Margitta Nóra fordító

Michael L. Miller történész

Novák Attila történész

Piszker Ágnes pszichológus

Saly Noémi művelődéstörténész

Dr. Shlomo Spitzer professor emeritus (Izrael)

Tárkányi Sándor építész, helytörténész

Turán Tamás hebraista

Raphael Vago történész (Izrael)

A fény ereje

5692 chánukájának utolsó napja (1931. december 11.), péntek délután. A kieli Rabbi és Rebbecen Posner ablakában a chánukijá várja a meggyújtását még a szombati gyertyák előtt. A rebbecen férjét várva egy fényképet készít a készen álló chánukijáról. A háttérben az utca, a másik oldalon a náci párt székháza, rajta hatalmas horogkeresztes zászló. A fénykép hátára a rebbecen ennyit írt: Júda elesik – hirdeti a zászló, Júda örökké él – hirdetik a lángok. Ők 1933-ban hagyták el Németországot, azonban előtte évekig, még a pályaudvaron is figyelmeztették közösségüket a közelgő, de még nem pontosan felmérhető veszélyre. Sikerrel jártak, a kieli 500 fős zsidóságból csupán nyolcan vesztették életüket a holokausztban.

Forrás: Wikimedia Commons

Mi adja chánukának ezt a jelképes erejét, és fordítva, miből meríti erejét a chánuká?

Chájé Szárá – Futás!

A hetiszakasz jelentős része azt a történetet meséli el, amikor Ábrahám szolgája, Eliezer – akinek a neve egyébként nem szerepel a szövegben, azt midrásból tudjuk – a gazdája utasítását követve feleséget keres Ábrahám fiának, Jicḥáknak. Ebben a történetben a Tóra három emberre használja a láruc (לָרוּץ), azaz futni kifejezést: Eliezerre, Rebekára és Lávánra.

Amikor Eliezer meglátja Rebeka szemérmes viselkedését a kútnál, valamint azt, hogy a víz csodálatos módon magától felmegy hozzá, megérti, hogy ő az, akit keres, Jicḥákhoz ilyen feleség illik. Azonnal fut hozzá, hogy a küldetését teljesítse (Mózes I. 24:17). Azt a küldetést, amely az ő személyes céljaival ellentétes, hiszen a saját lányát szerette volna Jicḥáknak adni feleségül. Ő azonban annak az Ábrahámnak a tanítványa, aki hajlandó volt mindenre, még a saját egyetlen fiát is kész lett volna feláldozni az Örökkévalónak. Ezért ő is feláldozza a saját kívánságát, és még fut is, hogy minél gyorsabban megtehesse.

2 / 5 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén