A vallásos zsidók közül is sokan, sokat utaznak világszerte. Megismerkednek a helyi zsidóságnak a sajátjukétól eltérő vallási szokásaival, és ez gyakran elősegíti vallási normáink mélyebb megértését.
Ilyen világjáró hittestvéreink érdeklődtek a minap afelől, hogy mi az oka annak, hogy a mi közösségeinkben nem mondják az Ámidá ismétlésében a „morid hátál” („aki harmatot hullat”) betoldást?
Háromszor áll a Tórában, hogy „ne főzd meg a gödölyét anyja tejében”. A közismert talmudi magyarázat szerint ez háromféle tilalomnak felel meg (Chulin 113a): fogyasztás, főzés és haszonélvezet (kereskedés). A tejes-húsos tilalmak ebben a tekintetben tehát szigorúbbak minden más étkezési tilalomnál.
Kevésbé közismert azonban, hogy más tiltott ételekkel (pl. nem kóser állatok húsa) sem szabad kereskedni. Akkor vajon aki azt állítja, hogy a tejes-húsossal való kereskedés szigorúbb, az téved?
A magyarországi Chabadról és a Chabad/EMIH maskarádéról lesz szó az alábbiakban.
Sokszor elhangzik, mi is többször elmondtuk: a Chabad fontos és színvonalas szolgáltatásokat nyújt a zsidóságnak világszerte. Éspedig nem csak ingyenebédeket és ingyenvacsorákat – Magyarországon se. Ez a szolgáltató hozzáállás és szolgáló attitűd, tegyük hozzá, a misszionáriusok mindenkori kelléktárának a része. Ahogyan a mimikri, az álcázás is. Hogy a zsidóság komoly árat is fizet a Chabad-szolgálatokért? Bizony, ahogy mondják, „nincsenek ingyenebédek”, there is no free lunch. Mi az ár, mi van a nyájas vendégszeretet mögött – legalábbis Magyarországon?
Eljutott hozzánk Smuel Oirechmannak, a MAOIH jelenlegi, törvénytelenül megválasztott és teljhatalommal felruházott főtitkárának egy néhány perces videója, amelyet a saját Vörösmarty utcai gyülekezete tagjainak küldött el idestova egy hónapja, és amelyben a MAOIH körüli konfliktust és a kialakult helyzetet magyarázza-kommentálja, héberül. Fő célja a videoüzenetben láthatóan az volt, hogy csitítsa a saját gyülekezetében is némiképp felszított kedélyeket: „az erőszakoskodás, uralomvágy távol áll tőlünk”; „nem vagyunk maffiózók”, „engem csak a zsidóság szeretete (ahavat Jiszraél)” motivál; „a Chabad és a nem-haszid orthodoxia közötti vita ősrégi”, stb. Nincs semmi probléma tehát. Békésen dolgozunk a Rebbe küldöttjeiként.
Tanulságos expozé, ami hetek múltán sem vesztette el az aktualitását, és többet elárul a sok problémától sújtott, kis magyarországi orthodox zsidó hitközséget megszálló, sokarcú Chabad/EMIH-szektának a világképéről és működési elveiről, mint megannyi sajtóközlemény róluk vagy általuk. Sőt, mint azt az alábbi 1. pont olvasói látni fogják, külön aktualitást adnak neki a MAOIH jelenlegi – illegitim – elnökének a hitközség csődhelyzetére vonatkozó, drámainak szánt minapi kommünikéi.
Figyelemmel hallgattuk és okultunk. Az Oirechman által említett témák, a mögöttük megbúvó küldetéses – és enyhén mámoros – hevület a pészachi, széder-esti rituálé 4+1 pohár borát és az ezekhez kapcsolódó megszabadítási-megváltási kifejezéseket – „kihozlak”, „megmentelek”, „megváltalak”, „átveszlek”, „elhozlak” (Smot/Exodus 6.6-8) – idézik föl.
Ma, sziván hónap 17. napján van a magyar ortodoxia egyik legkiválóbb alakjának, Vorhand Mose זצ”ל makói főrabbinak a jorcájtja.
Vorhand Mózes 1862. augusztus 17-én született Nyitra város Párutca (Parovce, Szlovákia) nevű, akkoriban főként zsidók lakta negyedében. Apja, Joszef Cvi melámed volt, anyja, Chaja Szara, az előkelő Ehrenfeld családból származott. A jóeszű fiú Ráv Smuel Ehrenfeld (a „Chaszan Szofer”) nagymartoni rabbi tanítványa volt. 1884 májusában feleségül vette Schönfeld Áron lányát, Rachelt (Schönfeld Mordecháj nyitrai rabbiülnök unokáját). Néhány hónappal később a nyitrai ortodox rabbinátus dájonjává választották, és már akkor is voltak tanítványai. A makói ortodox hitközség 1913-ban hívta meg az Ungvárra költözött Ráv Avram Joszef Grünwald helyére.
Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén