התאחדות שומרי הדת

Hónap: 2023 augusztus

A bizonytalanság eltörlése

תִּמְחֶה אֶת זֵכֶר עֲמָלֵק מִתַּחַת הַשָּׁמָיִם לֹא תִּשְׁכָּח

töröld ki Ámálék emlékét az ég alól, ne felejts! (Mózes V. 25:19).

Ámálék Ézsau unokája, Elifáz fia. Az ő leszármazottai voltak az első nép, amelyik megtámadta a zsidókat az Egyiptomból való kivonulás után.

De mégis mit jelképez Ámálék? A nevének ugyanannyi a számértéke (240), mint a száfék (סָפֵק), vagyis kétség, bizonytalanság szóé. Ámálék azt a – téves – gondolatot képviseli, hogy a világban minden véletlen, nincs a világnak igazi irányítója és célja. Ámálék ma nem azonosítható egy néppel, inkább egy kultúrával – ez megnyugtathat mindenkit, aki szerint isteni parancsunk lenne egy fizikai nép kiirtására.

R’ Rabinowitz beszéde a bezárt Kazinczy utcai zsinagóga előtti tüntetésen

כִּי תֵצֵא לַמִּלְחָמָה עַל אֹיְבֶיךָ.

Sajnos sok ellenség vesz célba minket, zsidókat évezredek óta, a múltban és a jelenben is. Zsidó nemzetünk évezredek óta létezik – beezrát Hásém (a Mindenható segítségével) – a sok háború és üldözés ellenére.

Szörnyű érzés, ha ellenségeink üldöznek, de sokkal fájóbb, amikor feltételezett testvéreink nyomnak el bennünket. Minden pátosz nélkül mondhatjuk: az elmúlt 150 évben az orthodox közösség az a kehillá (közösség) volt, amely ragaszkodik és elfogadja a nagyra becsült Chátám Szofér-nek és rabbinikus utódainak rendeleteit és szokásait. Hangsúlyoznunk kell az alapvető tiszteletet és lojalitást, amelyet az évek során tanúsítottunk és ma is tanúsítunk a magyar hatóságok iránt.

A 110 éves mekom tefillá (imahely) brutális bezárására felhozott állítólagos felújítás csupán mentségként szolgál. Valójában mindhárom imahelyet bezárták az orthodox központunkban. Senkit sem lehet rászedni egy ilyen ócska kifogással, az igazság kirívó elhazudásával.

Az igazság az, hogy a Chábádnak és a EMIH-nek, a hozzá kötődő a status quo közösségnek, semmi köze Chátám Szofér örökségéhez, megsértik nuszách hátefillá-ját (imádkozási szokásait), ellenzik döntéseit, teljesen figyelmen kívül hagyják szokásait, és – a vödröt csöbörre váltva – habozás nélkül bezárták a fő sul-t (zsinagógát), amely az ő örökségét követi, és amelyet még a holokauszt szörnyű napjaiban sem zártak be.

Tisztázzuk, a magyar orthodoxia nem a Chábád és nem az EMIH, és a Chábád-EMIH nem a magyar orthodoxia! Az orthodoxia kifejezés bármely, a mi kehillá-nkon kívüli felhasználása itt Budapesten csalás, genévá hi bejedchem (lopott holmi a kezetekben).

A név (és szó) elmúlt 150 évben általunk meghonosított használata után annak mások általi elbitorlása szigorúan sérti a névhasználati jogunkat! Felszólítjuk a Chábád-EMIH-et és strómanjaikat, hogy távolítsák el nevünket intézményeikről, fejléces papírjaikról, bizonyítványaikról és rabbinikus címeikről.

Követeljük közösségünk feletti autonómiánkat, és a jövőben is ellenezni fogunk minden ellenséges hatalomátvételt bárki részéről!

Arra a kérdésre, hogyan viselkedhetett így a Chábád-EMIH, az a válasz érkezett, hogy számosabbak nálunk. Fontos felhívni figyelmüket a tórai mondatra, miszerint a zsidók jelentősége éppenséggel nem a számosságukban áll, hanem kifejezetten csekély számuk miatt esett rájuk a választás (Mózes V. 7:7).

לֹ֣א מֵֽרֻבְּכֶ֞ם מִכׇּל־הָֽעַמִּ֗ים חָשַׁ֧ק יְהֹוָ֛ה בָּכֶ֖ם וַיִּבְחַ֣ר בָּכֶ֑ם כִּֽי־אַתֶּ֥ם הַמְעַ֖ט מִכׇּל־הָעַמִּֽים׃

Egyetlen értelmes ember sem fogja elvenni az egygyermekes család vagyonát vagy örökségét egy másik családnak adva, csak azért, mert tíz gyermekük miatt számosabbak.

Más követeléseket is egy elfogadható bét din (vallási bíróság) előtt kell elbírálni, vitán felül áll, hogy erre minden orthodox zsidó köteles. Emellett a mánhigim (közösségi vezetők) nyilvánvalóan kötelesek ebben példát mutatni mindenkinek.

Jom hádin-től (ítélet napja) számított 30 napon belül vagyunk. Hagyjanak fel és tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, amely nem segíthet majd nekik bejom hádin! Reméljük, hogy őszinte szavaink behatolnak az illetékesek szívébe, tesuvá mágáát ád kiszé hákávod (a megtérés a tisztelet égi trónusáig ér). És mindannyian legyünk zokhe (érdemesek), hogy nidon lizkhut ulráchámin (a jótettek és könyörület szerint ítéltessünk), és likhtivá vechátimá lesáná tová umtuká leáltár (beírassunk és bepecsételtessük egy jó és édes évre azonnal)!

R’ Árje Mordekháj Rabinowitz שליט”א

Speech of R’ Rabinowitz at the protest in front of the closed Kazinczy shul

כִּי תֵצֵא לַמִּלְחָמָה עַל אֹיְבֶיךָ.

Unfortunately, many enemies target us, Jews for thousands of years, in the past and in the present. Our Jewish nation exists for thousands of years – beezrat Hashem – despite so many wars and persecutions.

It was and is a horrible feeling to be pursued by enemies, yet it is far more hurtful to be oppressed by our supposed brothers! Factually – and without any dishonest sugar-coating –, the sole Jewish Orthodox community here in Hungary in the past 150 years is the kehillah which adheres to and accepts all the rulings and customs of the esteemed Chatam Sofer and his rabbinical successors. One must stress the utmost respect and loyalty we had and have towards the esteemed Hungarian authorities throughout the years.

The excuse given for the brutal closing of a mekom tefillah for 110 years is the supposed renovation. In fact, they closed all three places of worship in our orthodox kehillah-complex. No one will be fooled to accept such a lame excuse which is a blatant lack of truth.

Truth to tell, Chabad – and EMIH, the status quo community affiliated with Chabad – has nothing to do with the Chatam Sofer’s legacy at all, they violate his nusach hatefillah, they oppose his rulings, they ignore completely his customs, and – to add insult to injury – they did not hesitate to actually close the main shul which follows his legacy, and which was not closed even during the horrible days of the holocaust.

Let us be clear Hungarian Orthodoxy is not Chabad or EMIH, and Chabad-EMIH is not Hungarian Orthodoxy! Any use of the term Orthodoxy here in Budapest, by anyone other than our kehillah, is fraudulent, geneivah hi beyedkhem.

After possessing this name for the past 150 years, any use of it by others is a strict violation of our copyrights! Chabad-EMIH and their straw men are requested to remove our name from their institutions, their letterheads, their certificates and their rabbi’s titles.

We demand our independent autonomy in our community, and we will oppose any hostile take-over by anyone!

In response to the question how could Chabad-EMIH act this way, came the answer that they outnumber us. It is important to refer them to the pasuk in the Torah that the significance of Jews is specifically not the numbers, and they were chosen specifically because of their minority (Moses V. 7:7).

לֹ֣א מֵֽרֻבְּכֶ֞ם מִכׇּל־הָֽעַמִּ֗ים חָשַׁ֧ק יְהֹוָ֛ה בָּכֶ֖ם וַיִּבְחַ֣ר בָּכֶ֑ם כִּֽי־אַתֶּ֥ם הַמְעַ֖ט מִכׇּל־הָעַמִּֽים׃

No intelligent person will take away the property or inheritance of a family consisting of one son in favor of another family, just because they outnumber them by having ten children,

Other claims must be adjudicated only before an acceptable beit din as every orthodox Jew is obligated, and – most certainly – manhigim are obligated to be an example to all.

As we are within 30 days of the yom hadin, cease and desist from all actions that will not assist you beyom hadin! We hope that our honest words will penetrate into the hearts of the people in charge, teshuvah magaat ad kisei hakavod. And we all will be zokheh to be nidon lizkhut ulrachamin and likthivah vechatimah leshanah tovah umtukah lealtar!

haRav Aryeh Mordekhai Rabinowitz שליט”א

Atyák tanításai VI. – A Tóra-tanulás ereje

Az Atyák tanításainak utolsó fejezete bárájtá-kat (בָּרַיְתָא) tartalmaz, a Misná bölcseinek olyan tanításait, amelyek végül nem kerültek be a szerkesztett változatba – áldott, aki választja őket és a tanításukat! Ez alkalommal a második szakaszt tanuljuk részenként:

אָמַר רַבִּי יְהוֹשֻׁעַ בֶּן לֵוִי, בְּכָל יוֹם וָיוֹם בַּת קוֹל יוֹצֵאת מֵהַר חוֹרֵב וּמַכְרֶזֶת וְאוֹמֶרֶת, אוֹי לָהֶם לַבְּרִיּוֹת מֵעֶלְבּוֹנָהּ שֶׁל תּוֹרָה.

Mondta R’ Jehosuá ben Lévi: Minden egyes nap égi hang indul a Hóreb-egyről, amely hirdeti és mondja – Jaj nekik, a teremtményeknek, akik megszégyenítik a Tórát!

Resume of Rabbi Aryeh Mordechy Rabinowitz, Orthodox Chief Rabbi of Budapest, Hungary

                                                                                            בס”ד

Studied five years in Ponivech Yeshiva, Bnai Brak; seven years in Yeshiva Torah Vodaath, Brooklyn, New York; eleven years privately with Rabbi Yisrael Yitchak Piekarsky Zt”l [תלמיד מובהק of the Rav of Koz’iglov, Rav in Queens, New York and Rosh Yeshiva of the central Yeshiva of Chabad in New York all the years that the Lubavitcher Rebbe was Rebbe].

Ordained to be a Rabbi, and then a Rabbinical Judge by Rabbi Yisrael Yitchak Piekarsky Zt”l.

Apprenticed by Rabbi Piekarsky eight years, answered all שאלות, lectured, examined potential Rabbis, and served as Rabbinical judge in monetary disputes, matrimonial disputes, divorces and חליצות.

42 years in the rabbinate, answered שאלות in 4 parts of Shulchan Aruch; supervised שחיטות and Kashruth; Rabbinical Judge in three New York Rabbinical courts; served as an arbitrator in Rabbinical arbitrations in excess of 4,000 files; arranged over 900 גיטין; settled over 1,200 matrimonial disputes; served as a Rabbinical Judge in three חליצות. Prepared hundreds of contracts, agreements and wills. Written תשובות and numerous ספרים of חידושי תורה named יפה מראה.

Fluent in Yiddish, Hebrew and English.

A szerencsi főrabbi jorcájtja

Száztíz évvel ezelőtt, 5673. elul hónap első napján hunyt el Billitzer Pinchász hálévi זצ”ל szerencsi főrabbi, a Givát Pinchász szerzője.

Ősrégi és híres rabbicsalád leszármazottja volt; az eredetileg Horowitz vezetéknevű felmenője a sziléziai Bielitz (ma Bielsko-Biała) városra utalva változtatta meg a családnevet. Billitzer Pinchász dédnagyapja, R. Pinchász hálévi Hunfalván, míg nagyapja, R. Jicḥák Eizik hálévi, a Beér Jicḥák szerzője, korának híres gáonja az Abaúj megyei Nagyidán volt főrabbi. Édesapja, R. Ámrám Jesájá hálévi (1833–1889) a házasságkötése után néhány évig Ungváron élt, majd az 1860-as évek elején Szerencsre költözött. A Zemplén megyei településen hosszú ideje éltek zsidók, ám a közösség sokáig a mádi rabbinátushoz tartozott. R. Ámrám Jesájá szolgált a XIX. század derekán körülbelül hatvan családból álló hitközség első főrabbijaként, s már ebben a tisztségében is támogatta az 1865-ös nagymihályi rabbigyűlés határozatait és a kongresszust követő orthodox autonómiát. A mindössze 56 éves korában, 5649. támmuz 24-én (1889. július 23.) bekövetkezett halála után fiát választották meg utódjául.

HáRáv Árje Mordekháj Rabinowitz beszéde

Részlet a 5783. áv 26-án (2023. augusztus 13.) tartott Szijjum Hásász dróséból:

A Talmud (Szukká 31a) és ez alapján a Sulchán Árukh (S”A Ch”M 371:1) így dönt: a földre nem vonatkoznak a rablás törvényei, egyáltalán nem elrabolható. Ezt értelmezhetjük a grámá (גְּרָמָא), azaz közvetett károkozás alapján, amely nem esik a károkozás büntethető körébe. Igen ám, de a grámát a felmentése valójában még szigorúbbá teszi, mint amilyen a közönséges károkozás. Amikor a lenti (földi) bész din elítéli a vétkest és ő megfizeti a kárt, akkor a fenti (égi) bész din is tisztázza minden további alól. Épp ellenkezőleg, mint a grámá esetében, ahol viszont a lenti bész din tartózkodik a felelősség kimondásától így az megmarad az ember számláján a fenti bész din előtt.

Hasonló ez a föld elrablójához, őt sem ítéli el a zsidó bész din, de ettől még מְחַלֵּל אֶת הַשֵּׁם וּמְיַקֵּר שֵׁם עֲבוֹדה זָרָה לְהַשְׁבִּיחָהּ, megszenségteleníti a Nevet és bálványt tisztel (Rási Mózes II. 21:1-hez). Ahogy mostanában olvastuk a Cházon háftárában יְדֵיכֶם דָּמִים מָלֵאוּ, kezeitekhez vér tapad (Jesájá 1:15). Az itt használt dámim (דָּמִים) szó két jelentésű: vér és pénz. Kezeitekhez pénz tapad! Igaz, hogy a föld nem elrabolható, de a vers pontosan fogalmaz: קוֹל דְּמֵי אָחִיךָ צֹעֲקִים אֵלַי מִן־הָאֲדָמָה, testvéred vére hozzám kiált fel a földből (Mózes I. 4:10). Fönt bizony meghallják az ilyen vér, azaz pénz bűnét.


Évekig napi hét órát tanultam Rav Jiszroél Jicḥok Piekarskinál זצ׳׳ל, aki a Lubavicsi Rebbe זצ׳׳ל megbízásából a lubavicsi központi jesiva vezetője volt – emlékükből fakadjon áldás. Több száz alkalommal kísértem mesteremet személyes beszélgetéseikre és figyelhettem a Rebbe nagyságát, szentségét, egyenességét és éles elzárkózását minden Sulchán Árukhhal ellentétes, a bész din által tiltott viselkedéstől. Mit mondana az útját követőknek, a forrásvize terjesztőinek arra, ha bezárják az imaházakat és az istenfélőket üldözik? Az asztalra csapna és azt mondaná: Ha nem voltatok bész dinnél, akkor nem csinálhatjátok! Féljétek a közelgő Ítélet Napját, amikor is azt kérjük: פְּתַח לָנוּ שַׁעַר, Nyiss számunkra kaput! És jaj, nehogy – jaj, nehogy egy égi hang miattatok e vádló szavakkal visszakérdezzen: בְּעֵת נְעִילַת שַׁעַר, A kapuk bezárásakor?!

Világos, hogy Magyarországon a márá deátrá (מָרָא דְאַתְרָא), a helyi autoritás a Chátám Szofér, senki más. Mesterünk, a Chátám Szofér, közösségeink létrehozója és fenntartója, az ő világosságában járnak az istenfélők. A Talmud leírja (Sábbát 130b), hogy Rabbi Jehudá területén a halakha Rabbi Jehudát követi, majd hozzáteszi, hogy annak ellenére, hogy a hálákhában általában a többségi véleményt követjük, Rabbi Jehudá területének lakói érdeméül szolgált, hogy őt követték.

Ennek alapján döntött a Kozsiglovi Ráv זצ׳׳ל egy különös ügyben. A Talmud (Berákhot 20b) felveti, hogy ha az étkezés utáni áldás tórai kötelezettség, akkor az előáldás még inkább, és a gyümölcsök megáldása tórai parancs. Ezt a kérdést a gemárá végül függőben hagyja. Viszont a szent Zohárban az a döntés, hogy a gyümölcsök áldása Tórai, vagyis – és ez a Kozsiglovi Ráv döntése – Meronban, Rabbi Simon bár Jocháj, a Zohár szerzője területén ez a hálákhá. Éppígy mondjuk a háftárá utóáldásában: עַל כִּסְאוֹ לֹא יֵשֵׁב זָר, a trónján (vagyis a területén) ne üljön idegen (vagyis más ne bitorolja a szokásjogot), וְלֹא יִנְחֲלוּ עוֹד אֲחֵרִים, és ne örököljék mások azt. A trónján ülésnek egyetlen célja, hogy megszerezze és átvegye azt a kóser bész din akaratának ellenszegülve.

Saját szemeimmel láttam, füleimmel hallottam az utolsó Crown Heights-i rabbi, Ráv Dworkin זצ׳׳ל elhunyta után, hogy a lubavicsi Rebbe felkérte Ráv Piekarskit, hogy vegye át a rabbiságot Crown Heightsban. Ráv Piekarski kimentette magát és visszautasította a felkérést. Úgy érvelt, hogy ő nem a lubavicsi törvénykódex, a Sulchán Árukh háRáv megközelítését követi, emiatt nem méltó arra, hogy Crown Heightsban, a lubavicsi közösségben márá deátrá legyen. A lubavicsi Rebbe egyet is értett vele, ezért azóta üres a rabbiállás Crown Heightsban, helyette egy háromtagú bész din dönt. Éppígy el kell utasítania mindenkinek, aki nem a Chátám Szofér követője, hogy Magyarország főrabbija legyen. Ez a lubavicsi Rebbe példája.

Bárcsak teljesülnének a midrás szavai: יערה השי׳׳ת רוח טהרה ממרום עד ישוב ועד ישיב, Öntene belénk a Fennvaló a magasból tiszta szellemet, míg csak megtérünk. Aki rosszat tett, még jóváteheti, és teljesülni fognak rá Rabbi Méir szavai a Talmud Jerusálmi végéről (4:7): חֲרָדָה מְסַלֶּקֶת אֶת הַדָּמִים, a rettegés megszünteti a vérzést (dámim). A rettegés ugyanis az Istenfélelem, amely megszünteti az ember pénzéhségét. Mihelyst ez megszűnik, minden kile mehet a maga útján egymás mellett évekig békében. Mi egyáltalán nem vagyunk érdekeltek semmiben, ami a béke ellen van. A főpap a jom kippuri szolgálat végén bemutatta három áldozatát: egyet magáért és a családjáért, egyet a papokért és egyet egész Izrael népéért. Mindnek megvolt a saját érdeke, a saját véleménye, a tizenkét törzsnek, a kohénoknak, a levitáknak, minden zsidó közösségnek. Mégis a végén מַה נֶּהְדָּר הָיָה כֹּהֵן גָּדוֹל בְּצֵאתוֹ מִבֵּית קָדְשֵׁי הַקֳּדָשִׁים, milyen szép volt a főpap megjelenése, ahogy kijött a Szentek Szentjéből. Nem akárhogy jött ki, hanem בְּשָׁלוֹם, békében! Ahogy képes volt megbékíteni a különböző kiléket és irányzatokat, békét és teljességet teremtett a megtérésből.

Lejegyezte: Hegedüs Saul

Atyák tanításai V. – A szavak ereje

Ezen a héten az Atyák tanításainak V. fejezetével foglalkozunk, és igyekszünk megérteni valami keveset a teremtés végtelen rejtélyeiből. A következő szakaszt tanuljuk az 1. misnában:

בַּעֲשָׂרָה מַאֲמָרוֹת נִבְרָא הָעוֹלָם. וּמַה תַּלְמוּד לוֹמַר, וַהֲלֹא בְמַאֲמָר אֶחָד יָכוֹל לְהִבָּרְאוֹת, אֶלָּא לְהִפָּרַע מִן הָרְשָׁעִים שֶׁמְּאַבְּדִין אֶת הָעוֹלָם שֶׁנִּבְרָא בַעֲשָׂרָה מַאֲמָרוֹת, וְלִתֵּן שָׂכָר טוֹב לַצַּדִּיקִים שֶׁמְּקַיְּמִין אֶת הָעוֹלָם שֶׁנִּבְרָא בַעֲשָׂרָה מַאֲמָרוֹת.

Tíz mondással teremtetett a világ. És mit tanít ez, hát nem teremtődhetett volna meg egy mondással? Csak [azért], hogy megbüntesse a gonoszokat, akik elveszejtik a világot, amely teremtetett tíz mondással, és adjon jó jutalmat az igazaknak, akik megtartják a világot, amely teremtetett tíz mondással.

A kérdésre a Midrás Semuél ad egy lehetséges választ. Ha a gonoszok felbőszítenék vétkeikkel az Örökkévalót, akkor azonnal visszavetné a világot a teremtés előtti összevisszaságba. Mivel az Örökkévaló minden szava szent dolog, a világ elpusztítása helyett inkább a gonoszokat bünteti meg. Ezt azonban tudják az igazak, és mégis megtartják a parancsolatokat az iránta érzett szeretetből, bármiféle fenyegetettség nélkül, amely lehetővé teszi, hogy a Mindenható megjutalmazza őket.

Atyák tanításai IV. – Ki a bölcs?

Ezen a héten a Pirké Ávot IV. fejezetének 1. misnájából tanulunk egy részletet:

בֶּן זוֹמָא אוֹמֵר, אֵיזֶהוּ חָכָם, הַלּוֹמֵד מִכָּל אָדָם, שֶׁנֶּאֱמַר מִכׇּל־מְלַמְּדַ֥י הִשְׂכַּ֑לְתִּי כִּ֥י עֵ֝דְוֺתֶ֗יךָ שִׂ֣יחָה לִֽי׃

Ben Zomá mondja: Melyik a bölcs? Aki minden embertől tanul, amint áll: Minden tanítómtól okultam, mert bizonyságaid elmélkedésem (Zsoltárok 119:99).

R’ Jiszroél Lipschitz (1782–1860), híres danzigi rabbi a Jákhin (יָכִין) című magyarázatában azt állítja, hogy az emberek alapvetően négy dolog után sóvárognak, ezek a bölcsesség, az erő, a gazdagság és a tisztelet, a misná fennmaradó része ezeket tárgyalja, mi összpontosítsunk az elsőre.

Ahhoz, hogy bölcsek legyünk, egyfelől el kell sajátítanunk az elődeink által felhalmozott tudást, másrészről a tanultakon egyénileg is el kell merengenünk, hogy új eredményekre juthassunk. Mindkettőre szükségünk van, mégsem elégséges önmagában egyik sem. Azonban azok, akik a legokosabbnak képzelik magukat, lenézik a többieket, és nem hajlandóak tőlük tanulni, avagy a becsvágyukban inkább nem kérdeznek a többiektől, nehogy azt mások észrevegyék, és ne őket tartsák a legnagyobb elméknek.

A zsidó hagyomány másképp működik, és erre az egyik legszemléletesebb példát az Édujot 1:3 misnájában találjuk. Felmerült a kérdés, hogy a mikvét – amelynek vize magától gyűlik össze egy helyre – mennyi merített víz érvényteleníti. Hillél szerint egy hin (הִין), Sámmáj szerint kilenc káv (קַב), míg a bölcsek szerint egyik sem. És ekkor érkezett két szövőmunkás Jeruzsálem Szemét kapujától (שַׁעַר הָאַשְׁפּוֹת), aki tanúskodtak, hogy Semájától és Ávtáljontól úgy hallották, hogy három log (לוֹג). A bölcsek nem nézték a két munkás társadalmi helyzetét, hanem csak arra voltak tekintettel, hogy két érvényes tanú igazolja a korábbi nemzedékek döntését, ezért az ő válaszukat fogadták el.

Ha nem hallgatunk másokra, csak az ostobaság felé teszünk öles lépteket. Ugyanis minél bonyolultabb kérdéssel foglalkozunk, annál nagyobb a hibázás valószínűsége, amelyre nem fogunk rájönni, ha nem kérdezünk meg másokat. A Példabeszédek könyvében (12:15) is így áll: Az oktalan útja egyenes a szemeiben, de hallgat a tanácsra a bölcs.

Ebből következik, hogy másokkal együtt kell tanulnunk. Amint Rábbá bár bár Cháná mondta (Táánit 7a), a Tóra szavait a tűzhöz hasonlítja a vers (Jirmijá 23:29), mivel amint egy darab fa sem gyullad meg önmagában, úgy a Tóra szavai sem állnak meg, ha valaki egyedül tanulja őket. Szintén Jirmijá könyvéből (50:36) vett idézettel igazolja R’ Joszé bár Chániná, hogy nemcsak egy kard függ az ilyen tanítványok felett, hanem ostobák is lesznek. Ezzel szemben R’ Náchmán bár Jicḥák azt tanítja, hogy amint az apró gyújtóstól kezdenek el izzani a nagyobb hasábok, úgy a Tóra bölcsei is a szerényebb képességű tanítványok egy-egy kérdését, észrevételét képesek továbbgondolni, amely révén új kapukat tudnak kinyitni a tanulásban. R’ Chániná ezért mondta, hogy sokat tanultam a mestereimtől, a társaimtól többet, mint a mestereimtől, és a tanítványaimtól többet, mint bármelyiküktől.

A Támid traktátusban (32a) csekély mértékben eltér ugyanez a tanítás, ott úgy szerepel, hogy az a bölcs, aki látja a következményeket. Az az ember, aki a hiúsága miatt nem fordul másokhoz, csak a pillanatnyi szenvedését látja, miközben elszalasztja az igazi tudás megszerzésének lehetőségét. Emiatt kell meghallgatnunk a legegyszerűbb emberek gondolatait is a Tóráról, hátha valami új jut eszünkbe róla, különösképpen akkor, ha a tudásunk akár csekély mértékben is elmarad a talmudi bölcsekétől.

VB

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén