התאחדות שומרי הדת

Szerző: Villányi Benjámin 1 / 2 oldal

שלא אהיה היהודי ההונגרי האחרון

זעקת כאב נוקבת

פורים באווירת תשעה באב בבית הכנסת ברחוב עלמא

השורשים שלי

אני יהודי פשוט מהונגריה. אני מעריך שמעולם לא שמעתם את השם שלי. באמת, אין בספר היוחסין שלי שמות של רבנים חשובים, דיינים או פרנסים. אבות אבותיי כולם התגוררו בעיירות ובכפרים קטנים באוברלנד ועבדו את ה’ בתמימות. למעשה, כל הסבים שלי הם ניצולי שואה. ארבעה רב-סבים שלי הי”ד נספו בהשמדה בשנת תש”ד.‏

אמנם לא זכיתי ללמוד בישיבות חשובות, אך כיום יש לי שתי חברותות. אני גם פעיל בקהילה שלנו בבודפשט, למדתי חזנות ואני משתדל להתפלל לפני העמוד בזמנים הנדרשים. זה עתה השקנו תלמוד תורה לילדים, אני גם עורך את הלוח שלנו עם מנהגי בית הכנסת של יהודי הונגריה. חברי הקהילה שלנו עושים כמיטב יכולתם לשמור על הכשרות, הגם שכדי להשיג בשר כשר עליהם לנסוע לווינה, הנמצאת במרחק כמאתיים וחמישים קילומטרים מבודפשט.‏‏

למה אני נשאר בהונגריה? ראשית, כי אני צריך לעזור להוריי הזקנים. ושנית, כי זה הבית שלי. כל השורשים שלי הם כאן, בארץ הגר. יש לי מסמכים המתעדים את ענפי משפחתנו עד למאתיים שנה אחורה. לשון הקודש אני מדבר במבטא מקומי, ובמקום יידיש אני מדבר קצת גרמנית. בשבילי ‘סול א קאקאש מאר’ איננו סתם שיר חסידי, הוא ניגון עם סיפור שגדלתי עליו מינקותי.‏

כשביקרתי בארץ הקודש וגם במדינות נוספות בהן יש ריכוזים של יהודים שומרי תורה ומצוות, לא הצלחתי למצוא יהודים ממוצא הונגרי שדבקים במנהגי אבותיהם. היו לי גם ביקורים ממושכים בהם שהיתי במשך כמה שנים חייתי במקומות שונים, אך לכל בית כנסת אליו הגעתי טרחתי להביא איתי סידור רדלהיים. אני פשוט לא רוצה להרגיש זר ונוכרי. רק בבודפשט הרגשתי תמיד בבית. שם באמת נמצא הבית שלי.‏

Zsinagógai szokások – 5785 ádár

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש אדר תשפ״ה

Február 28-án, pénteken újhold az előző hónapoknál leírt módon, már a megelőző délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t. Március 1-jén תְּרוּמָה és שְׁקָלִים szombatja az újhold mellett. Reggel az áldozatoknál a szombati és az újholdi részt iktatjuk közbe, a שַׁבַּת שְׁקָלִים-i יוֹצֵר-t mondjuk, viszont az אוֹפַן az újholdi, rövidebb עַל הָרִאשׁוֹנִים után זָלוּת. A csendes imában יַעֲלֶה וְיָבֹא, az ismétlés után fél הַלֵּל, majd egész קַדִּישׁ. Három Tóra-tekercset veszünk elő, az elsőből hat férfinek a hetiszakaszt olvassuk fel, a hetediknek a szombati és újholdi szakaszt (Mózes IV. 28:9–15), a fél קַדִּישׁ-t követően a מַפְטִיר-nak a fél sékelekről szóló részt (Mózes II. 30:11–16). A soron következő Tóra-tekercset mindig a Tóra-olvasó asztalra helyezzük az előző felmutatása előtt. A sékelek szombatjának megfelelő הַפְטָרָה-t olvassuk בֶּן שֶׁבַע שָׁנִים kezdettel (Királyok II. 12:1–17). A szombati újhold szerint a מוּסָף imádságban az אַתָּה יָצַרְתָּ és a שַׁבַּת שְׁקָלִים-i betoldások hangzanak el. A napi zsoltárt követően בָּרְכִי נַפְשִׁי-t mondunk (Zsoltárok 104), a délutáni imában יַעֲלֶה וְיָבֹא, a צִדְקָתְךָ צֶדֶק elmarad az újhold miatt.

Március 6-án, csütörtökön a חֶבְרָא קַדִּישָׁא tagjai előrehozott böjtöt tartanak, sok helyen סְלִיחוֹת-t mondanak. Szintén korábban, csütörtök este rendezik a szokásos megemlékezést és a ז’ אֲדָר-i adománygyűjtő halvacsorát a חֶבְרָא קַדִּישָׁא javára.

Március 8-án תְּצַוֶּה és זָכוֹר szombatja, ilyenkor a hölgyeknek is kötelező zsinagógába menni. A reggeli imában שַׁבַּת זָכוֹר-i יוֹצֵר-t mondjuk, a Tóra-olvasáshoz két Tóra-tekercset veszünk elő, a מַפְטִיר-nak az עֲמָלֵק elpusztítására vonatkozó részt olvassuk fel (Mózes V. 25:17–19). Csendben és nagy figyelemmel hallgatjuk a Tóra-olvasót, aki az utolsó versben szereplő זֵכֶר szót צֵירֵי-vel, é-vel olvassa, nem máshogy. A הַפְטָרָה szintén עֲמָלֵק-ra emlékezik (Sámuel I. 15:2–34).

Március 13-án, csütörtökön előrehozott Eszter-böjt, a סְלִיחוֹת-t a csendes imában a סְלַח לָנוּ áldásba iktatjuk, az előimádkozó עֲנֵנוּ-t mond, most sincs אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ, Tóra-olvasás a korábbi hónapokban leírtak szerint. Délutáni ima Tóra-olvasással, הַפְטָרָה-val, עֲנֵנוּ-val és שִׂים שָׁלוֹם-mal szintén a már ismertetett módon, a תַּחֲנוּן elmarad. Ilyenkor szoktunk három fél sékelnek megfelelő adományt adni.

© Villányi Benjámin

Jelen lap saját személyes felhasználásra szabadon kinyomtatható.

Találkozás a Mindenhatóval

A hetiszakaszban szerepel egy könnyen félreérthető vers, amelyet az egyik magyar kiadás a következőképpen fordít: Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között (Mózes II. 12:2). R’ Hirsch mutat rá, hogy az ehhez hasonló fordítás önismétlés, hiszen a mondat két fele pontosan ugyanazt jelentené, jelesül hogy a tavaszi niszán (נִיסָן) hónap legyen a hónapok sorában az első. Ezzel szemben a vers kettő, az előbb említetten felül a holdszentelés (קִדּוּשׁ הַחֹדֶשׁ) parancsolatát is tartalmazza.

R’ Hirsch inkább a következő fordítást javasolja: Ez a holdújulás legyen nektek az újholdak kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között.1 Ahogy a Talmudban is tanuljuk: Ha ilyet látsz, szenteld meg! – azaz a Hold fényének újbóli feltűnése annak a jele, hogy a holdszenteléssel ki kell hirdetni az új hónapot (Ros hásáná 20a). A Mekhiltában ugyanez az értelmezés szerepel, amely nem mond ellent a hónapok sorrendjéről szóló parancsolatnak, hiszen a története során a kivonulás alkalmával cselekedte ezt meg Izrael először. Sőt, a holdújulásról szóló parancsolat az első, amelyet Izrael népe egyáltalán megkapott. Szó szerinti értelemben is új időszámítás kezdődött az egyiptomi kivonulással, hiszen az egykori rabszolgák végre nem a gazdáik, hanem a Mindenható törvényei szerint oszthatták be az idejüket.

Zsinagógai szokások – 5785 sevát

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש שבט תשפ״ה

Január 31-én, csütörtökön újhold a korábbi hónapokban leírtak szerint, ima a megfelelő újholdi betoldásokkal, fél הַלֵּל-lel és מוּסָף imádsággal.

Február 1-jén בֹּא szombatja. Február 8-án בְּשַׁלַּח szombatja, azaz שַׁבַּת שִׁירָה. A reggeli imában גְּאֻלָּה-ként a יוֹם לְיַבָּשָׁה kezdetű költeményt mondjuk a csendes ima előtt, הַפְטָרָה gyanánt דְּבוֹרָה prófétanő éneke (Bírák 4:4–5:31).

Február 13-án, csütörtökön ט”ו בִּשְׁבָט, már szerda délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t. A reggeli imában emellett elmarad a Tóra-olvasás utáni יְהִי רָצוֹן, illetve a napi zsoltárt követően a שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף (Zsoltárok 83), viszont קֵל אֶרֶךְ אַפַּיִם és לַמְנַצֵּחַ elhangzik. Szokás ilyenkor 15-féle fának a gyümölcsét fogyasztani.

Zsinagógai szokások – 5785 tévét

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש טבת תשפ״ה

December 31-én és január 1-jén, kedden és szerdán újhold, már hétfő este is beiktatjuk az עַל הַנִּסִּים mellett a יַעֲלֶה וְיָבֹא szakaszt a csendes imába és az étkezés utáni áldásba. A reggeli imában a napi áldozatoknál a szokásos újholdi betoldás hangzik el, a reggeli ima után egész הַלֵּל a חֲנֻכָּה miatt, majd egész קַדִּישׁ az újholdi מוּסָף miatt. A Tóra-olvasáshoz két tekercset veszünk elő, az elsőnek 5 mondatot olvasunk רְבִיעִת הַהִין-ig (Mózes IV. 28:1–5), a másodiknak a szombati rész végéig, וְנִסְכָּהּ-ig (Mózes IV. 28:6–10), a harmadiknak az újholdi részt (Mózes IV. 28:11–15). A másik Tóra-tekercset az olvasóasztalra helyezzük, majd az elsőt elcsomagoljuk. A negyedik felhívottnak a második tekercsből a napnak megfelelően kedden a hatodik napra (Mózes IV. 7:42–47), szerdán a hetedik napra való szakaszt (Mózes IV. 7:48–53). Újholdi מוּסָף a korábban leírt módon עַל הַנִּסִּים betoldásával, שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף (Zsoltárok 83) helyett בָּרְכִי נַפְשִׁי (Zsoltárok 104). Január 2-án, csütörtökön, חֲנֻכָּה utolsó napján reggel az első két felhívottnak a szokott módon olvasunk fel a Tórából (Mózes IV. 7:54–56, illetve 57–59), a harmadiknak viszont helyi szokástól függően vagy a נָשֹׂא hetiszakasz végéig (Mózes IV. 7:60–89), vagy egészen כֵּן עָשָׂה אֶת הַמְּנֹרָה-ig (Mózes IV. 7:60–8:4).

Egy ok, hogy ne féljünk

R’ Hirsch a וַיֵּשֶׁב hetiszakasz címét párhuzamba állítja a nagybátyjánál, Lábánnál töltött korábbi tartózkodásával (Mózes I. 32:5). Míg a יש”ב szógyök letelepedést, nyugalmas és kiszámítható életet jelent, addig az átmenetiségre utaló גו”ר gyök riadtságot és izgatottságot is kifejezhet (Zsoltárok 33:8). Jákob mindig nyugodt és békés életre vágyott, ám a lányával, Dinával történtek, majd szeretett feleségének halála miatt ez a kívánsága nem teljesült.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy fia, József sem találta a helyét. Édesanyja nélkül, félárván kellett élnie 17 évesen, édestestvére, Benjámin még kicsi volt, hogy számíthasson rá. Lea gyermekei helyett inkább az ágyasok fiainak társaságát kereste, talán ezzel is igyekezett az önbizalmán némileg javítani (Mózes I. 37:2). Ilyen körülmények között látott egy szokatlan álmot, amelyet mindenképpen a Mindenható üzenetének tekintett, annak dacára, hogy nem értette pontosan minden részletét, továbbá bölcseink is úgy tanítják József esete kapcsán, hogy az álmoknak nem teljesül minden részlete (Berákhot 55a). Azonban testvérei az álma miatt már nehezteltek rá, miután pedig ragaszkodott József ahhoz, hogy el is mondja azt, még jobban meggyűlölték.

Zsinagógai szokások – 5785 kiszlév

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש כסלו תשפ״ה

December 1-jén és 2-án, vasárnap és hétfőn újhold az előző hónap alkalmával leírt módon. December 4-én, szerda estétől kezdjük mondani a bőséges évet kérő áldásban a וְתֵן טַל וּמָטָר לִבְרָכָה betoldást. December 7-én וַיֵּצֵא szombatja, הַפְטָרָה-nak וַיִּבְרַח יַעֲקֹב-tól a könyv végéig, יִכָּשְׁלוּ בָם-ig olvassuk (Hoséá 12:13-14:10). December 14-én וַיִּשְׁלַח szombatja, Ovádjá könyvét olvassuk הַפְטָרָה gyanánt, december 21-én וַיֵּשֶׁב szombatja.

December 25-én, szerda délután már nem mondunk תַּחֲנוּן-t, este beköszönt חֲנֻכָּה nyolc napja. A zsinagógában a délutáni és az esti ima között gyújtjuk meg az első חֲנֻכָּה-lángot שֶׁהֶחֱיָנוּ áldással kísérve úgy, hogy az esti ima végéig égve maradjon. A gyertyatartót a zsinagógában a déli oldalra, a Tóra-szekrénnyel szemben állva jobbra helyezzük el. Az első gyertyát a חֲנֻכִּיָּה jobb oldalára helyezzük, és minden nap az új gyertyát gyújtjuk meg először. Az áldás szövegét illetően mindenki a helyi szokást követi, a מָעוֹז צוּר utolsó, חֲשׂוֹף זְרוֹעַ קָדְשֶׁךָ kezdetű versszakát szintén helyi szokástól függően hagyjuk ki vagy énekeljük. Az esti imától kezdve חֲנֻכָּה minden egyes napján a csendes imába és az étkezési utáni áldásba beiktatjuk az עַל הַנִּסִּים kezdetű szakaszt.

Zsinagógai szokások – 5785 márchesván

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש מרחשון תשפ״ה

November 1-jén, pénteken רֹאשׁ חֹדֶשׁ, már csütörtök délután sem mondunk תַּחֲנוּן-t, estétől a csendes imába és az étkezési utáni áldásba az újholdi יַעֲלֶה וְיָבֹא-t iktatjuk. A reggeli imában az אֵיזֶהוּ מְקוֹמָן előtt az újholdi áldozatról szóló részt olvassuk. A reggeli ima után fél הַלֵּל, utána egész קַדִּישׁ. Négy férfinek olvasunk fel a פִּינְחָס hetiszakaszból (Mózes IV. 28:1–15), az elsőnek az első három mondat, a másodiknak visszalépünk egy mondatot a וְאָמַרְתָּ kezdetű versre, harmadik עֹלַת תָּמִיד-tól a szombati rész végéig, negyediknek az újholdi bekezdés. Fél קַדִּישׁ után visszahelyezzük a Tórát, לַמְנַצֵּחַ kimarad, helyi szokástól függően az וּבָא לְצִיּוֹן-t követő fél קַדִּישׁ előtt vagy után rakjuk le a תְּפִלִּין-t. Újholdi מוּסָף imádság után עָלֵינוּ, napi zsoltár, שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף helyett (Zsoltárok 83) בָּרְכִי נַפְשִׁי (Zsoltárok 104).

Zsinagógai szokások – 5785 tisri

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש תשרי תשפ״ה

Örök emlékül – לזכרון עולם
מוה”ר יוסף בן הר”ר אריה גראסבערג זצ”ל
Groszberg Jenő rabbinak és
הרב משה אלכסנדר זושא קינסטליכער זצ”ל
Künsztlicher Zuse rabbinak,
akik a magyar hitközségek szokásait tartalmazó naptárakat
hosszú éveken át fáradhatatlan szorgalommal készítették.

יוֹם כִּפּוּר

Október 11-én, pénteken עֶרֶב יוֹם כִּפּוּר. Hajnalban a szokásosnál rövidebb סְלִיחוֹת-ot mondunk a magyar könyvek szerint, a תַּחֲנוּן-t itt is és a reggeli imában is kihagyjuk. A reggeli imában elmaradnak a מִזְמוֹר לְתוֹדָה, a לַמְנַצֵּחַ és a שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף kezdetű zsoltárok, viszont a szombat miatt mondunk אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Korán imádkozunk délutáni imát, hogy a böjt előtti vacsorát időben be tudjuk fejezni. A csendes עֲמִידָה után halkan וִדּוּי-t, bűnvallomást mondunk az ünnepi imakönyvben található módon, azonban az előimádkozó ezt nem ismétli meg hangosan, kihagyjuk a תַּחֲנוּן-t és az אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Fehérbe öltöztetjük a Tórákat, fehér függönyt helyezünk a Tóra-szekrényre, fehérrel terítjük le az olvasóemelvényeket. Otthon egy mécsest, נֵר הַחַיִּים-ot, illetve az árvák még egy נֵר נְשָׁמָה-t gyújtanak, emellett az ünnepi gyertyagyújtás után לְהַדְלִיק נֵר שֶׁל שַׁבָּת וְשֶׁל יוֹם הַכִּפּוּרִים végű áldást, az ünnep tiszteletére שֶׁהֶחֱיָנוּ-t mondunk.

Hogyan tudjuk megtartani az egész Tórát?

A Behár (בְּהַר) hetiszakaszhoz fűzött magyarázatában Rási a következő kérdést teszi fel: Miért lényeges megemlíteni, hogy a semitá (שְׁמִטָּה), azaz a szombatév parancsolata a Szináj hegyen adatott? Hát nem minden parancsolatot onnan kaptunk (Szifrá Behár 1:1)? Rási azt válaszolja, hogy a hely kimondott megjelölése alapján következtethetünk arra, hogy a semitá szabályainak minden részlete a Szinájról származik, annak ellenére, hogy Mózes V. könyvében nem ismétli meg a Tóra ezt a parancsolatot. A Ketáv Szofér édesapját idézve az tanítja, hogy éppen a semitá igazolja a Tóra isteni eredetét, hiszen Mózes a természet törvényeit meghazudtolva nyilván nem tudta volna saját maga megígérni, hogy a hatodik év háromszoros termése biztosítani fogja a megélhetést a hetedikben (Mózes III. 25:21).

1 / 2 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén