Kategória: elődeink

Nyolcvan éve, 5704. tisri 17-én hunyt el Lemberger-Lvov Menáchém זצ”ל polgári főrabbi.

1876. február 10-én született a Gömör vármegyei Csetneken, apja, R. Jehudá Léb később rozsnyói főrabbiként működött. A felmenői között ugyanúgy megtalálhatóak a pozsonyi Lemberger-Lvov, mint a raudnitzi, balassagyarmati és rozsnyói Deutsch rabbidinasztia tagjai. Édesanyja, Deutsch Reizel korai halála után megözvegyült édesapja újranősült, Billitzer Ámrám Jesájá hálévi szerencsi rabbi lányát – R. Pinchász hálévi húgát – vette feleségül.

Megnézem >

יַעֲקֹב אָבִינוּ לֹא מֵת – A Talmudban (Táánit 5b) áll, hogy Ráv Náchmán és Rabbi Jicḥák együtt ettek, s a lakoma végén utóbbi így szólt társához: Rabbi Jochánán tanítása szerint Jáákov ősatyánk nem hunyt el. Erre Ráv Náchmán azt kérdezte, hogy „hiába gyászolták és temették?”, mire Rabbi Jicḥák egy prófétai mondatot idézett: „Ne félj szolgám Jáákov… mert visszahozom ivadékaidat fogságunk országából.” (Jirmijáhu 30:10) – ami pedig azt tanítja, hogy amíg az ősapa ivadéka él, addig ő maga is él.

E talmudi tanítás kristálytiszta jelentésében merülhettek el azok, akik jud-zájin elulkor, vasárnap délelőtt a Csörsz utcai régi orthodox temetőben gyűltek össze. 

Ráv Reich Jáákov Koppel rabbinak זצ”ל, a Kazinczy utcai nagy zsinagóga és a hazai orthodoxia emblematikus főrabbijának volt a 94. jorcájtja. A megemlékezést a Kazinczy utcai zsinagóga gabbéja, R. Paskesz Zeév vezette, s azon részt vett a Hitközség rabbija, Ráv Rabinowitz, illetve Jerusálmi Mikhá rabbi is, aki reggel az Alma utcai zsinagógában tartott szijjum ünnepséget a Gittin traktátus áttanulmányozása alkalmából.

Megnézem >

Száztíz évvel ezelőtt, 5673. elul hónap első napján hunyt el Billitzer Pinchász hálévi זצ”ל szerencsi főrabbi, a Givát Pinchász szerzője.

Ősrégi és híres rabbicsalád leszármazottja volt; az eredetileg Horowitz vezetéknevű felmenője a sziléziai Bielitz (ma Bielsko-Biała) városra utalva változtatta meg a családnevet. Billitzer Pinchász dédnagyapja, R. Pinchász hálévi Hunfalván, míg nagyapja, R. Jicḥák Eizik hálévi, a Beér Jicḥák szerzője, korának híres gáonja az Abaúj megyei Nagyidán volt főrabbi. Édesapja, R. Ámrám Jesájá hálévi (1833–1889) a házasságkötése után néhány évig Ungváron élt, majd az 1860-as évek elején Szerencsre költözött. A Zemplén megyei településen hosszú ideje éltek zsidók, ám a közösség sokáig a mádi rabbinátushoz tartozott. R. Ámrám Jesájá szolgált a XIX. század derekán körülbelül hatvan családból álló hitközség első főrabbijaként, s már ebben a tisztségében is támogatta az 1865-ös nagymihályi rabbigyűlés határozatait és a kongresszust követő orthodox autonómiát. A mindössze 56 éves korában, 5649. támmuz 24-én (1889. július 23.) bekövetkezett halála után fiát választották meg utódjául.

Megnézem >

Ma, sziván hónap 17. napján van a magyar ortodoxia egyik legkiválóbb alakjának, Vorhand Mose זצ”ל makói főrabbinak a jorcájtja.

Vorhand Mózes 1862. augusztus 17-én született Nyitra város Párutca (Parovce, Szlovákia) nevű, akkoriban főként zsidók lakta negyedében. Apja, Joszef Cvi melámed volt, anyja, Chaja Szara, az előkelő Ehrenfeld családból származott. A jóeszű fiú Ráv Smuel Ehrenfeld (a „Chaszan Szofer”) nagymartoni rabbi tanítványa volt. 1884 májusában feleségül vette Schönfeld Áron lányát, Rachelt (Schönfeld Mordecháj nyitrai rabbiülnök unokáját). Néhány hónappal később a nyitrai ortodox rabbinátus dájonjává választották, és már akkor is voltak tanítványai. A makói ortodox hitközség 1913-ban hívta meg az Ungvárra költözött Ráv Avram Joszef Grünwald helyére.

Megnézem >