Feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért van szükség a Szentélyre és annak különféle berendezéseire, amelyekről a Terumá (תְּרוּמָה) hetiszakaszban olvashatunk. Nyilvánvalóan minden a Mindenhatótól származik és az ő tulajdona,1 így számít-e Neki egyáltalán bármi anyagi jellegű dolog, amikor minden tekintetben meghaladja az általa teremtett világot? R’ Hirsch a hetiszakasz nevében – melynek jelentése adomány – keresi a választ. A rám (רָם) szó magasságot jelöl átvitt értelemben, egyik ismert alakja, a meromám (מְרוֹמָם) magasztosat, emelkedettet. Ez arra utal, hogy nem az adomány dologi lényege számít, hanem a közös cél, az együtt elvégzett munka, amely révén a zsidó nép több lesz a részek összegénél, és egy magasabb lelki szintre jut el. Rámbán is idézi a midrást a frigyládára vonatkozó parancsolat szokatlan megfogalmazása kapcsán (Mózes II. 25:10): az egyedül itt olvasható többes számú alak használatával (וְעָשׂוּ – és készítsenek) azt szerette volna a Mindenható, hogy a nép minden egyes tagja részt vegyen a munkálatokban, hogy ezáltal Tórát is tanuljon.
Hónap: 2024 február
Our community had a huge honour, because Thursday morning the Pupa Rebbe, R’ Yaakov Yechezkiyah Grünwald שליט”א visited us, who is the great-grandson of the late Pupa Rebbe known as Arugat haBosem, R’ Moshe Grünwald (1853–1910) זצוק”ל. The lack of heating in the Hanna restaurant, which hosted the event and was closed down months ago by the intruders, was compensated by the heated prayer of 50 chasidim who accompanied the rebbe. Our guests joined us in reciting the selichot said during the weekly portions of שובבים ת”ת – during the repetition of the amidah in accordance with the custom of our ancestors. Later the rebbe was called to the Torah, and following the prayer he learnt Talmud as well.
Közösségünket nagy megtiszteltetés érte, ugyanis csütörtök reggel a pápai rebbe, R’ Jáákov Jechezkijá Grünwald שליט”א, az Árugát háboszem-ként ismert néhai pápai rebbe, R’ Mose Grünwald (1853–1910) זצוק”ל dédunokája látogatott meg minket. Az imádkozás helyszínéül szolgáló, hónapokkal korábban bezáratott Hanna étteremben a fűtetlenséget a rebbét elkísérő körülbelül 50 chászid forró imádsága ellensúlyozta. Vendégeink csatlakoztak hozzánk, hogy a שובבים ת”ת hetiszakaszok idején elhangzó szelichot-imádságot együtt mondjuk el – őseink szokása szerint a főimádság ismétlése közben. A rebbe a Tórához is járult, majd az ima végeztével Talmudot is tanult.
A chászidizmus hőskorából, magától a Báál Sém Tovtól származik a következő jellemző történet. A mezőn bolyongva, zsinagógákban, tanházakban járva észrevette, hogy azok tele vannak olyan imákkal, amelyek nem jutottak fel az égbe, nem bírtak elszakadni a lenti világtól. A saját imáját rendszeresen ezen lennmaradt imák felemelésének szentelte.
Ez egyrészt a chászidizmus, a cáddik-chászid kapcsolat nagyon szép jelképe. A cáddik, a rebbe pusztán közvetítő abban az értelemben, hogy nem hozzá imádkoznak, hanem a saját erejét kölcsönzi a chászidnak, az ő imáját is felemeli a sajátjával együtt. Nem mellékesen ettől a saját ereje nem csökken, hanem éppenséggel megnő. Akkor csökken az ereje, amikor valamilyen lerakódás miatt nem tud már élő kapcsolatba lépni a tanítványaival. Ez a kapcsolat nemcsak az imára korlátozódik, hanem az élet rengeteg más területére is. A chászid történetek ennek száz példáját tárják elénk.