Szerző: Somré Hádász

Sokan hallottak az orthodox–Chábád viszályról a közösségi oldalak révén, számos magyar újság beszámolt róla, sőt a nemzetközi sajtó átvette a Jewish Telegraphic Agency cikkét is. Mégis a sok írás között elveszve érezheti magát az egyszerű ember, aki nem ismeri az ügy minden egyes apró részletét. Hogy segítsünk, igyekeztünk röviden összefoglalni a történteket és azok hátterét.

Tartalom

• Mit érdemes tudnom a magyar zsidókról?
• Mit érdemes tudnom az orthodox irányzatról?
• Hogy került a Chábád Magyarországra?
• Mi áll a jelenlegi viszály hátterében?
• Mi történt a hatalomátvétel óta?
• Kikből áll a Somré háDász és hogyan segíthetek nekik?

Mit érdemes tudnom a magyar zsidókról?

A török hódoltság idejéig gyakran változott a zsidó népesség összetétele a történelmi viszontagságok miatt. Azonban a XVIII. század elejétől jelentős zsidó bevándorlás indult meg Morvaországból, akiktől a mai magyar zsidóság többségé származik. Néhány évtizeddel később keleti irányból, Galícia felől is elkezdtek érkezni chászid zsidók, akik a másik jelentős csoportot adják a hazai zsidóság felmenői között. 1806-ban nagy tanítónkat, a Chátám Szofért זצ”ל Pozsonyban választották meg főrabbinak, akinek a jesivájában tanultak Magyarország legjelesebb rabbijai ebben az időszakban. A XIX. század közepére azonban fokozódott a feszültség a hagyományhű és az újítani kívánó neológ mozgalom között, amely végül szakadáshoz vezetett. 1868-ban a neológ közösség megalapította a saját hitközségét, amely a mai Mazsihisz jogelődje, míg 1871-ben a vallásosabb zsidók létrehozták az orthodox hitközséget, amely a MAOIH jogelődje. Azokat a zsidókat, akik nem kívántak egyik félhez sem csatlakozni, status quo néven ismerték.

A vészkorszak eltérően sújtotta ezt a három irányzatot. A kisebb városokban és falvakban, amelyet főleg vallásosabbak laktak, a halálozási arány 80% körüli volt, míg a világiasabb Budapesten jóval alacsonyabb, körülbelül 50%. A status quo irányzat megsemmisült, és 1950-ben a kommunista kormányzat arra kényszerítette az orthodox és a neológ hitközséget, hogy egy egységes, MIOK néven ismert szervezetbe tömörüljenek, amely 1990-ig marad fenn. Számos túlélő elhagyta az országot a II. világháború és az 1956-os forradalom után. Ennek következtében, annak ellenére, hogy vallásjogilag körülbelül 50–100 ezer zsidó lehet ma Magyarországon, túlnyomó többségük teljesen elvilágiasodott, adott esetben nem is tudja magáról, hogy zsidó, és csak töredékük él vallásos zsidó életet.

Megnézem >

כִּי תֵצֵא לַמִּלְחָמָה עַל אֹיְבֶיךָ.

Sajnos sok ellenség vesz célba minket, zsidókat évezredek óta, a múltban és a jelenben is. Zsidó nemzetünk évezredek óta létezik – beezrát Hásém (a Mindenható segítségével) – a sok háború és üldözés ellenére.

Szörnyű érzés, ha ellenségeink üldöznek, de sokkal fájóbb, amikor feltételezett testvéreink nyomnak el bennünket. Minden pátosz nélkül mondhatjuk: az elmúlt 150 évben az orthodox közösség az a kehillá (közösség) volt, amely ragaszkodik és elfogadja a nagyra becsült Chátám Szofér-nek és rabbinikus utódainak rendeleteit és szokásait. Hangsúlyoznunk kell az alapvető tiszteletet és lojalitást, amelyet az évek során tanúsítottunk és ma is tanúsítunk a magyar hatóságok iránt.

A 110 éves mekom tefillá (imahely) brutális bezárására felhozott állítólagos felújítás csupán mentségként szolgál. Valójában mindhárom imahelyet bezárták az orthodox központunkban. Senkit sem lehet rászedni egy ilyen ócska kifogással, az igazság kirívó elhazudásával.

Az igazság az, hogy a Chábádnak és a EMIH-nek, a hozzá kötődő a status quo közösségnek, semmi köze Chátám Szofér örökségéhez, megsértik nuszách hátefillá-ját (imádkozási szokásait), ellenzik döntéseit, teljesen figyelmen kívül hagyják szokásait, és – a vödröt csöbörre váltva – habozás nélkül bezárták a fő sul-t (zsinagógát), amely az ő örökségét követi, és amelyet még a holokauszt szörnyű napjaiban sem zártak be.

Tisztázzuk, a magyar orthodoxia nem a Chábád és nem az EMIH, és a Chábád-EMIH nem a magyar orthodoxia! Az orthodoxia kifejezés bármely, a mi kehillá-nkon kívüli felhasználása itt Budapesten csalás, genévá hi bejedchem (lopott holmi a kezetekben).

A név (és szó) elmúlt 150 évben általunk meghonosított használata után annak mások általi elbitorlása szigorúan sérti a névhasználati jogunkat! Felszólítjuk a Chábád-EMIH-et és strómanjaikat, hogy távolítsák el nevünket intézményeikről, fejléces papírjaikról, bizonyítványaikról és rabbinikus címeikről.

Követeljük közösségünk feletti autonómiánkat, és a jövőben is ellenezni fogunk minden ellenséges hatalomátvételt bárki részéről!

Arra a kérdésre, hogyan viselkedhetett így a Chábád-EMIH, az a válasz érkezett, hogy számosabbak nálunk. Fontos felhívni figyelmüket a tórai mondatra, miszerint a zsidók jelentősége éppenséggel nem a számosságukban áll, hanem kifejezetten csekély számuk miatt esett rájuk a választás (Mózes V. 7:7).

לֹ֣א מֵֽרֻבְּכֶ֞ם מִכׇּל־הָֽעַמִּ֗ים חָשַׁ֧ק יְהֹוָ֛ה בָּכֶ֖ם וַיִּבְחַ֣ר בָּכֶ֑ם כִּֽי־אַתֶּ֥ם הַמְעַ֖ט מִכׇּל־הָעַמִּֽים׃

Egyetlen értelmes ember sem fogja elvenni az egygyermekes család vagyonát vagy örökségét egy másik családnak adva, csak azért, mert tíz gyermekük miatt számosabbak.

Más követeléseket is egy elfogadható bét din (vallási bíróság) előtt kell elbírálni, vitán felül áll, hogy erre minden orthodox zsidó köteles. Emellett a mánhigim (közösségi vezetők) nyilvánvalóan kötelesek ebben példát mutatni mindenkinek.

Jom hádin-től (ítélet napja) számított 30 napon belül vagyunk. Hagyjanak fel és tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, amely nem segíthet majd nekik bejom hádin! Reméljük, hogy őszinte szavaink behatolnak az illetékesek szívébe, tesuvá mágáát ád kiszé hákávod (a megtérés a tisztelet égi trónusáig ér). És mindannyian legyünk zokhe (érdemesek), hogy nidon lizkhut ulráchámin (a jótettek és könyörület szerint ítéltessünk), és likhtivá vechátimá lesáná tová umtuká leáltár (beírassunk és bepecsételtessük egy jó és édes évre azonnal)!

R’ Árje Mordekháj Rabinowitz שליט”א

Megkezdődött a magyar orthodox zsidóság tönkretétele, a hazai orthodox zsidó közösség maradékénak tudatos szétverése. A módszer a régi: a chabadnyikok építeni jöttek és visszaállítani a régi dicsőséget. Az eredmény a szokásos: az orthodox zsidók boltja, étterme, tanháza és most már a nagy zsinagógája is zárva.

Keszler Gábor és Oirechman Smuel botrányos körülmények között, a magyar orthodoxia vallási felügyeletét ellátó rabbinikus bíróság kifejezett tiltása ellenére szerezte meg és bitorolja a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) elnöki és főtitkári pozícióját. Megválasztásuk és tevékenységük a magyar orthodox zsidók támogatását nem élvezi, kommunikációjukat és akcióikat belső támogatás nélkül végzik. A „megválasztásukkor” gondosan sorolt gratulációk – R’ Jichák Joszéfét kivéve – kizárólag szekuláris helyekről érkeztek, az áskenázi, cháredi zsidóság részéről a tiltó határozaton kívül nyilvános reakció nem érkezett.

Megnézem >

A magyarországi Chabadról és a Chabad/EMIH maskarádéról lesz szó az alábbiakban.

Sokszor elhangzik, mi is többször elmondtuk: a Chabad fontos és színvonalas szolgáltatásokat nyújt a zsidóságnak világszerte. Éspedig nem csak ingyenebédeket és ingyenvacsorákat – Magyarországon se. Ez a szolgáltató hozzáállás és szolgáló attitűd, tegyük hozzá, a misszionáriusok mindenkori kelléktárának a része. Ahogyan a mimikri, az álcázás is. Hogy a zsidóság komoly árat is fizet a Chabad-szolgálatokért? Bizony, ahogy mondják, „nincsenek ingyenebédek”, there is no free lunch. Mi az ár, mi van a nyájas vendégszeretet mögött – legalábbis Magyarországon?

Eljutott hozzánk Smuel Oirechmannak, a MAOIH jelenlegi, törvénytelenül megválasztott és teljhatalommal felruházott főtitkárának egy néhány perces videója, amelyet a saját Vörösmarty utcai gyülekezete tagjainak küldött el idestova egy hónapja, és amelyben a MAOIH körüli konfliktust és a kialakult helyzetet magyarázza-kommentálja, héberül. Fő célja a videoüzenetben láthatóan az volt, hogy csitítsa a saját gyülekezetében is némiképp felszított kedélyeket: „az erőszakoskodás, uralomvágy távol áll tőlünk”; „nem vagyunk maffiózók”, „engem csak a zsidóság szeretete (ahavat Jiszraél)” motivál; „a Chabad és a nem-haszid orthodoxia közötti vita ősrégi”, stb. Nincs semmi probléma tehát. Békésen dolgozunk a Rebbe küldöttjeiként.

Tanulságos expozé, ami hetek múltán sem vesztette el az aktualitását, és többet elárul a sok problémától sújtott, kis magyarországi orthodox zsidó hitközséget megszálló, sokarcú Chabad/EMIH-szektának a világképéről és működési elveiről, mint megannyi sajtóközlemény róluk vagy általuk. Sőt, mint azt az alábbi 1. pont olvasói látni fogják, külön aktualitást adnak neki a MAOIH jelenlegi – illegitim – elnökének a hitközség csődhelyzetére vonatkozó, drámainak szánt minapi kommünikéi.

Figyelemmel hallgattuk és okultunk. Az Oirechman által említett témák, a mögöttük megbúvó küldetéses – és enyhén mámoros – hevület a pészachi, széder-esti rituálé 4+1 pohár borát és az ezekhez kapcsolódó megszabadítási-megváltási kifejezéseket – „kihozlak”, „megmentelek”, „megváltalak”, „átveszlek”, „elhozlak” (Smot/Exodus 6.6-8) – idézik föl.

Megnézem >

בס”ד

Válasz

a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) elnöki tisztjét bitorló személy 2023. május 12-i közleményére

Az alábbi sorok olvasói tudják: a Chabad/EMIH most épp a magyar orthodox zsidóságot iparkodik megmenteni, miután már megmentette a magyar sajtót, a Holokauszt-emlékezetet, a színházi életet, a csirkefeldolgozást és sok minden egyebet. A magyar ortodoxiával párhuzamosan a felsőoktatást, az alumíniumipart, és most a vallási turizmust is munkába vették. Nyilván lesznek még ötleteik. Csoda, hogy fáradozásaik közepette még arra is időt szakítottak, hogy ha polemikus hangvétellel is, de megszólítsák szerény hitközségünket, az „igazi” MAOIH-ot, a MAOIH legitim tagságát. Ezt az entitást a Chabad/EMIH persze nem ismeri el, ezt a csoportot ők nem tudják „megszólítani” – ez az egyik oka annak, hogy a Keszler Gábor új „elnök” jegyezte közlemény (a továbbiakban: Közlemény), amely a törvénytelen új MAOIH vezetés által megszállt és azonnal megcenzúrázott MAOIH-honlapon (maoih.hu) 2023. május 12‑én jelent meg, a MAOIH törvényes elnökét, Deutsch Róbertet veszi célba. Az igazi címzettek persze mi, a MAOIH legitim tagsága vagyunk, akik szembeszállunk a Chabad/EMIH-konspirációval.

A Chabad néven ismert lubavicsi haszid irányzat az egyik az orthodox zsidóság több tucat jelentős csoportja, vallási irányzata között – még a haszid irányzatok között sem a legnagyobb és valószínű nem is a legjelentősebb, de bizonyosan a legextrovertáltabb és a legexpanzívabb. Agresszív terjeszkedésének ma már minden más orthodox és nem orthodox zsidó irányzat és szervezet az útjában áll. Így lesz a világ egyre több országában-városában az outreach-ból inreach, illetve a zsidó belmisszióból egyre inkább vallásos belharc. A nehéz helyzetben lévő, szerény magyarországi orthodox zsidó közösség ingatlanvagyonának és még mindig használható márkanevének lenyúlása is within reach, elérhető közelségbe került. Minden magyarországi zsidó csoportnak van tanulnivalója a Chabad-tól, még a magyarországi, furcsa hibrid Chabad/EMIH lerakattól is – bár nem éppen a terjeszkedési politikájukat, és főleg nem a Kelet-Európában alkalmazott módszereiket illetően. Mi, az „igazi MAOIH”, mindent el fogunk követni, hogy megvédjük magunkat a küldetéstudatos arroganciájuktól.

Szűkebb házunk, intézményeink háza táján a Chabad/EMIH alkalmazottak és strómanok mosolyoffenzívája zajlik egyelőre, bár ebbe egyre több fogcsikorgatás vegyül. A Közlemény is kétszólamú: üres vádaskodások és üres ígérgetések elegye. Az alábbiakban sorra vesszük a Közlemény felvetéseit (az 1. pont kivételével annak fejezet-címeit követve), a súlyuknak megfelelő terjedelemben.

Megnézem >

A mellékelt képen látható egy rabbinikus végzés, melyet a MAOIH irányítását átvevő Chabad/EMIH képviselői a legkülönfélébb médiákban gyakorlatilag inkompetensnek titulálnak. Ez a végzés egyike azoknak, amiket figyelmen kívül kellett hagyniuk ahhoz, hogy hitközségünk felett átvehessék az irányítást.

Vizsgáljuk csak meg ezt az ügyet egy kicsit közelebbről!

1. Az EMIH/Chabad – a hitközség eredeti tagsága és elöljáróságának tanúsága alapján – egy tagfelvételi puccsot hajtott végre. Az eldöntendő kérdés: az új „tagok” vajon valóban tagnak számíthatóak-e vagy sem?
2. A tagok a MAOIH tagjai szeretnének lenni. Erről a MAOIH meglévő rabbijai döntenek. Ez utóbbiak azt írják, hogy a tagság megkérdőjelezhető, jelenjenek meg vagy előttük, vagy más, választott bíróság előtt. Azonban amíg ezt nem tették meg, ne vegyenek részt a működésben.
3. Az új tagok visszaírnak, hogy erről nem dönthetnek a MAOIH által megbízott rabbik, sem az őáltaluk felkért, nemzetközileg jegyzett, világszerte elismert bírák (Bádác Édá Cháredit). Kizárólag az a Baruch Oberlander rabbi és az ő bét dinje, aki a Chabad/EMIH küldöttje, és Budapesten lakik már hosszú ideje.

Összefoglalva: az új tagok nemcsakhogy megkérdőjelezhető módon váltak tagokká, hanem érkezésükkel együtt a rabbinikus gárdát is automatikusan kicseréltnek tekintették. A több évszázada jogfolytonosan működő rabbik helyén pedig a Chabad Lubavics küldöttjét szeretnék látni.

A rabbinikus döntést figyelmen kívül hagyták, arra értelmezhetetlen választ küldtek (mely szintén olvasható a fordításban, mellékletben).

RÁADÁS: A Chabad/EMIH médiáiban megjelenik, hogy a fent említett Bádác Édá háCháredit bét dinje „nem követték a rabbinikus vallási szabályokban rögzített eljárásrendet: nem küldtek idézést az ellenérdekelt félnek, akit nem is hallgattak meg.”

Mindezek után tehát meg is vádolták a világ egyik legnagyobb bét dinjét azzal, hogy inkompetensek, a rabbinikus jog alapjaiban vétenek, és az ellenérdekelt felet még csak meg sem hallgatják.

Arra kérjük a Kedves Olvasót, hogy ellenőrizze saját szemével az állítás valótlanságát (melyet a bét din végzésének végén olvashat), és vonja le a megfelelő következtetéseket.

Ott láthatják, hogy a bét din választást ajánlott fel az érintetteknek: akár hozzájuk, akár egy mindkét fél számára kölcsönösen elfogadható bét dinhez fordulhatnak. Ez természetesen mindmáig nem történt meg.