Ha nincs liszt, nincs Tóra, ha nincs Tóra, nincs liszt – olvassuk Rabbi Elázár ben Ázárjá szavait az Atyák fejezeteiben (3:17). Az egyszerű értelmezés szerint ahhoz, hogy magasztosabb dolgokkal foglalkozhassunk, elsőként a legalapvetőbb igényeinket kell kielégítenünk, amelyek közül a legfontosabb az élelem. A prágai Máhárál ennek kapcsán jegyzi meg, hogy a kenyér jelképezi a test teljes jóllakottságát (lásd Mózes III. 26:5), míg a Tóra jelenti nekünk a legmagasabb szellemi táplálékot. Ha ez így van, miért szerepel kenyér helyett liszt a misnai tanításban? Ezt úgy magyarázza, hogy a kenyér kovásszal készül, amely a legyőzendő rossz ösztönre utal, ellenben a liszt egy finom és tiszta alapanyaga a tápláléknak, ezért hasonlít a Tórához. Akkor elég lenne csak ilyen magasztos dolgokkal foglalkoznunk, minden más jönne magától? Erről vitáznak a talmudi bölcsek (Berákhot 35b), Rabbi Jismáél úgy tanítja, bár az áll Józsué könyvében, hogy éjjel-nappal a Tórával kell foglalkoznunk, a Semában mégis minden nap kétszer elmondjuk, hogy és betakarítod a gabonádat (Mózes V. 11:14), azaz a világ rendje, hogy a munkára és a tanulásra is kell időt szánnunk. Ezzel szemben Rabbi Simon ben Jocháj egy Jesájá prófétától (61:5) vett idézettel igazolja, hogy nem maguknak a zsidóknak kell majd szántani, vetni és aratni, ha megtartják a zsidó vallás parancsolatait.

Mindkét álláspontban találunk igazságot, de talán épp sávuot ünnepe világít rá az igazi válaszra. Sávuot, a hetek ünnepe egyfelől mezőgazdasági ünnep, a búza aratásának ideje a Szentföldön, ekkor mutatták be a jeruzsálemi Szentélyben az új kenyeret az ünnepi áldozatok részeként (Mózes III. 23:17), amely az anyagi jólétet jelképezte. Emellett sávuotkor ünnepeljük azt, hogy az egyiptomi szolgaság szellemi sötétségének legmélyebb fokáról 50 nap alatt eljutottunk a szináji kinyilatkoztatás ragyogásáig, amikor a zsidó nép megkapta a Tórát. Ahogy a szellemiek és az anyagiak sávuot ünnepekor szervesen összekapcsolódnak, úgy a saját életünket is mindkettőt szem előtt tartva kell megszerveznünk. A munkánk nem pusztán egy eszköz, hogy a zsebünkben mindig legyen pénz bármi áron. Olyan szakmát kell választanunk, amely becsületünkre válik, amelyet tisztességgel és jó lelkiismerettel tudunk végezni a Tóra szellemében, hogy ezzel is példát mutassunk a népek között, ezáltal megszentelve a Mindenható nevét. Azonban a munkánk mellett időt kell áldoznunk a Tóra tanulására és a szellemi épülésre is, mivel ez mutat utat nekünk a mindennapjainkban, amikor a családunkkal, a barátainkkal vagy éppen a munkatársainkkal érintkezünk. Ha ennek megfelelően cselekszünk, be fog teljesedni a péntek esti vacsora előtt is énekelt vers: Olyan ő (a Tóra), mint a kereskedőhajók, messziről hozza az élelmét (Példabeszédek 31:14). Ha elvégezzük a munkánkat és megtartjuk a vallásunkat, a Mindenható áldása lesz kezünk minden művén.

VB

Elhangzott 5786 év sávuotjának szombatján.