A hanukai gyertyák gyújtásának megfelelő rendjéről két fontos rabbi, Sámmáj és Hillél iskolái vitatkoztak (Sábbát 21b). Hagyományunk Hillél tanházának véleményét követi, ahol úgy tanították, hogy az első este egy gyertyát gyújtunk, majd minden este eggyel növeljük a gyertyák számát, így jutunk el az utolsó estére nyolc gyertyáig. Az indoklás a következő: kodes-ben (jobb kifejezés híján: szentség) emelkedni kell, nem leereszkedni (מַעֲלִין בַּקֹּדֶשׁ וְאֵין מוֹרִידִין). Valójában az indoklás a Talmud rabbijai között is vita tárgya, de egyelőre maradjunk ennél a véleménynél.

Teljes sötétségben nyilvánvalóan semmit sem látunk. Ha meggyújtunk egy gyertyát, láthatjuk az észlelni kívánt tárgyat, de csak egy szögből, csak a fényforrás felé eső oldalát láthatjuk, a tárgy többi oldala továbbra is sötétségben marad. Ha meggyújtunk egy második gyertyát, nemcsak a fény erősségét növeljük, hanem (mivel két gyertya a térben nem lehet pontosan ugyanazon a helyen) a megvilágítás szögeit is, ezáltal a tárgy felületének nagyobb részét fedjük fel. Több részlet válik megfigyelhetővé. Ugyanannak a tárgynak (vagy gondolatnak) több vetülete tárul fel. És így tovább minden egyes gyertyával. A kedusá jelentése: elválasztás egy magasabb cél felé. Ennek egyik fontos eleme a tiszta, elfogulatlan, érdekmentes gondolkodás. Az agyunkban is el kell választani a tiszta, objektív gondolatokat az érdekeinktől. Egy adott téma több oldalról való megismerése pedig pont ehhez tud közelebb hozni minket – ha mi is engedjük.

Sámmáj iskolája szerint ahogy szukkot ünnepén a Szentélyben bemutatott áldozatok száma napról napra csökken, úgy a hanuka gyertyáinak száma is napról napra csökken. Emiatt ők, Hillél tanházával ellentétben, Hanuka első estéjén nyolc gyertyával kezdtek, majd az utolsó esti egyetlen gyertya felé haladtak. A hanukát a sátoros ünnephez hasonlítják, amikor a negyvenéves sivatagi táborozásra emlékezünk, amely Isten nyílt kinyilatkoztatásainak ideje volt. A Teremtő közvetlenül gondoskodott népéről, rendszeresen beszélt egyenesen Mózessel. Szukkot a világosság időszakára emlékeztet. A hanuka csodái viszont egészen más időkben történtek. Isten elrejtett arcának időszakában, a sötétség korában, amikor nehezebb volt érezni a Teremtő jelenlétét.

Valószínűleg nem sokan vitatnák, hogy korunk ebben az értelemben jobban hasonlít a hanuka idejéhez, mint a szukkotéhoz, a spirituális sötétség tagadhatatlan. Korábban soha nem állt rendelkezésünkre ekkora mennyiségű információ, ám ezeknek a felszínessége szinte fájdalmas. Felületes, leegyszerűsített és gyakran szándékosan manipulált információk terhelik túl az agyunkat, időt, energiát nem hagyva a fontos témák mélyebb megértésének. Ma talán minden korábbinál fontosabb emlékeztetnünk magunkat arra, hogy mennyire fontos folyamatosan növelni a fény erősségét és – ami legalább ennyire fontos – a szögeit. Minden információt több oldalról kell látnunk, nem szabad megelégedni a kényelmes felszínességgel.

Általában a háláchá Hillél tanházának véleményét követi, ám a kabbala szerint (Zohar Berésit 17b, Mikdás Melech), amikor eljön a Messiás, a háláchá Sámmáj iskolája szerint fog menni. Így (azon véleményt követve, hogy a hanuka a purimmal együtt nem fog megszűnni) a hanuka-gyertyákat csökkenő módon fogjuk meggyújtani: első este nyolccal kezdünk, az utolsón pedig csak egyet gyúltunk meg. Nem lesz szükségünk Hillél indoklására. Spirituális világosságban fogunk élni, ahol az információk megbízható forrásból származnak, nem pedig mindenféle érdekek által vezérelt újságíróktól és ostoba influenszerektől (tisztelet a kivételnek). A világosság lesz a normális, nem kell majd a sötétségből kimászni, és nem kell majd emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a fény növelésével mindent több szemszögből kell megértenünk. Reméljük, hogy már nem kell sokat várnunk erre az állapotra.

Silber Jehudá