A magyar nyelvhasználatban mindkét szónak lehet pozitív és negatív kicsengése is. Mindkettővel vissza lehet élni és mindkettőt lehet éltető, prosperáló módon használni. Alapvető különbség a kettő között, hogy a hatalmat megszerezni lehet, külsődleges természetű, a tekintélyt pedig kiérdemelni kell, belső természetű. Egy király, egy nemes jellemzően beleszületik a hatalomba, mások karddal vagy választáson nyerik el. A tekintély forrása az élet teljesítménye, és elsősorban a személyek egymáshoz való viszonyában létezik, akármilyen területhez, életkorhoz is tartozzék.

E szavak héber körülbelüli megfelelői a שְׂרָרָה (szerárá) és a כָּבוֹד (kávod). A szerárá szó nem bibliai, és rokonai is viszonylag ritkák a Bibliában. Kivéve a  שַׂר (szár), hadvezér/fejedelem szót, illetve női שָׂרָה (Szárá) változatát az első ősanya, Sára neveként. A kávod viszont egy nagyon sokrétűen használt szó a Bibliában, a súllyal és tisztelettel áll etimológiai kapcsolatban. A jiddisen keresztül a magyarban leginkább pejoratívan értjük: a kóved a kiérdemeletlen, mégis áhított tekintély.

Megnézem >

R’ Árje Mordekháj Rabinowitz שליט”א összegyűjtött néhány fontos vallási szabály az idei purimmal kapcsolatban:

1. Érdemes a szombati felkészülést csütörtökre előre hozni.
2. Ezra rendelete szerint a szombatot azzal is megtiszteljük, hogy már csütörtökön kimossuk a szükséges ruhákat (Sulchán Árukh Orách Chájim 242:1).
3. Legalább az előkészület egy kis részét hagyjuk meg péntekre.
4. Pénteken élezzük meg a kést (Remá Orách Chájim 250:1-hez).
5. Helyesen teszi, aki szombati, illetve ünnepi ruhát ölt purimra is (Remá Orách Chájim 695:2-höz a Máháril alapján).
6. Már estétől viseljünk szombati ruhát, a lakásban égjenek gyertyák, legyen terített asztal és vetett ágy (Beér Hétév Orách Chájim 695:1-hez).
7. Érdemes a reggeli ima időpontját napfelkeltéhez (5:59) közel hozni, hogy legyen idő a nap micváira.
8. Aki még nem adott fél sékelt, adjon a reggeli Megillá-olvasás előtt.
9. Micvá bőséges purimi lakomát enni (Remá Orách Chájim 695:1-hez).
10. Szokás a purimi lakomát a délutáni ima után tartani (Remá Orách Chájim 695:2-höz), azonban ha péntekre esik, akkor délelőtt tartsuk. A Selá nevében tanítják, hogy mindenképpen minchá előtt tartsuk a lakomát (Beér Hétév Orách Chájim 695:2-hez).
11. Ezekre tekintettel, ha tehetjük, tartsuk a lakomát dél (11:53) előtt.
12. Ha ez mégsem megvalósítható, akkor a Bach iránymutatását követve a tizedik óra (15:26) előtt kezdjük meg.
13. Még minchá előtt bencsoljunk, az országért való áldásba toldjuk be az עַל הַנִּסִּים, ál hániszim-et (Orách Chájim 695:3).
14. Ha nem volt erre elég idő, akkor előbb el kell mondanunk a délutáni imát még a besötétedés előtt (18:46), majd cseréljünk abroszt, mondjunk kiddus-t. (Azonban a borra való áldás nélkül, ha ittunk bort a lakoma során.) Viszont Rabbi Joszé a Toszeftá Berákhotban idézett véleménye szerint, amelyet ebben a halakhikus vitában követ a Ramban, a Hagahot Majmonijot, a Sut HaRos, a Maharil, a Bét Joszéf és idézi a Taz (O”Ch 188:7), a bencsolásban már nem mondhatunk ál hániszim betoldást. Emellett ne felejtsük el a szombatköszöntőt és az esti imát elmondani.¹
15. A nap többi micváját – Megillá-olvasás az áldásaival, ételküldemények (מִשְׁלֹחַ מָנוֹת, sláchmonesz) és adomány a szegényeknek (מַתָּנוֹת לָאֶבְיוֹנִים, mátonesz loevjanim) – időben tegyük meg (5:59 és 18:46 között).
16. A szent szombatra szánt étellel is teljesíthető az ételküldés micvája.
17. Ádár hónap holdszentelésének végső ideje péntek 13:03.
18. Purim lakomája után micvá teljesen megfürdeni, ha mégsem lehetséges, akkor legalább az arcot, kezeket és lábfejeket mossuk meg meleg vízben a szombat bejövetele előtt. Micvá még hajat mosni, megborotválkozni és körmöt is vágni szombatra (Orách Chájim 260:1).
19. Purimkor a hajnyírás megengedett.
20. Akinek szokása, minchákor menjen mikvébe, majd öltsön szombati ruhát.
21. A legalább egy kis lakoma és vigasság mindkét napra, ádár 14-re és 15-re is kötelező (Remá Orách Chájim 695:2-höz).
22. A vidám szívű élete állandó lakoma (Példabeszédek 15:15 – Remá Orách Chájim 697:1-höz).

1. Ez a megoldás megengedett a hálákhá szerint, habár az Ári írásainak ellentmond. ↩︎

A hetiszakaszban szerepel egy könnyen félreérthető vers, amelyet az egyik magyar kiadás a következőképpen fordít: Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között (Mózes II. 12:2). R’ Hirsch mutat rá, hogy az ehhez hasonló fordítás önismétlés, hiszen a mondat két fele pontosan ugyanazt jelentené, jelesül hogy a tavaszi niszán (נִיסָן) hónap legyen a hónapok sorában az első. Ezzel szemben a vers kettő, az előbb említetten felül a holdszentelés (קִדּוּשׁ הַחֹדֶשׁ) parancsolatát is tartalmazza.

R’ Hirsch inkább a következő fordítást javasolja: Ez a holdújulás legyen nektek az újholdak kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között.¹ Ahogy a Talmudban is tanuljuk: Ha ilyet látsz, szenteld meg! – azaz a Hold fényének újbóli feltűnése annak a jele, hogy a holdszenteléssel ki kell hirdetni az új hónapot (Ros hásáná 20a). A Mekhiltában ugyanez az értelmezés szerepel, amely nem mond ellent a hónapok sorrendjéről szóló parancsolatnak, hiszen a története során a kivonulás alkalmával cselekedte ezt meg Izrael először. Sőt, a holdújulásról szóló parancsolat az első, amelyet Izrael népe egyáltalán megkapott. Szó szerinti értelemben is új időszámítás kezdődött az egyiptomi kivonulással, hiszen az egykori rabszolgák végre nem a gazdáik, hanem a Mindenható törvényei szerint oszthatták be az idejüket.

Megnézem >

R’ Hirsch a וַיֵּשֶׁב hetiszakasz címét párhuzamba állítja a nagybátyjánál, Lábánnál töltött korábbi tartózkodásával (Mózes I. 32:5). Míg a יש”ב szógyök letelepedést, nyugalmas és kiszámítható életet jelent, addig az átmenetiségre utaló גו”ר gyök riadtságot és izgatottságot is kifejezhet (Zsoltárok 33:8). Jákob mindig nyugodt és békés életre vágyott, ám a lányával, Dinával történtek, majd szeretett feleségének halála miatt ez a kívánsága nem teljesült.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy fia, József sem találta a helyét. Édesanyja nélkül, félárván kellett élnie 17 évesen, édestestvére, Benjámin még kicsi volt, hogy számíthasson rá. Lea gyermekei helyett inkább az ágyasok fiainak társaságát kereste, talán ezzel is igyekezett az önbizalmán némileg javítani (Mózes I. 37:2). Ilyen körülmények között látott egy szokatlan álmot, amelyet mindenképpen a Mindenható üzenetének tekintett, annak dacára, hogy nem értette pontosan minden részletét, továbbá bölcseink is úgy tanítják József esete kapcsán, hogy az álmoknak nem teljesül minden részlete (Berákhot 55a). Azonban testvérei az álma miatt már nehezteltek rá, miután pedig ragaszkodott József ahhoz, hogy el is mondja azt, még jobban meggyűlölték.

Megnézem >