Somré Hádász Egyesület

התאחדות שומרי הדת

Zsinagógai szokások – 5785 tisri

מנהגי בית הכנסת כמנהג ארץ הגר לחודש תשרי תשפ״ה

Örök emlékül – לזכרון עולם
מוה”ר יוסף בן הר”ר אריה גראסבערג זצ”ל
Groszberg Jenő rabbinak és
הרב משה אלכסנדר זושא קינסטליכער זצ”ל
Künsztlicher Mózes rabbinak,
akik a magyar hitközségek szokásait tartalmazó naptárakat
hosszú éveken át fáradhatatlan szorgalommal készítették.

יוֹם כִּפּוּר

Október 11-én, pénteken עֶרֶב יוֹם כִּפּוּר. Hajnalban a szokásosnál rövidebb סְלִיחוֹת-ot mondunk a magyar könyvek szerint, a תַּחֲנוּן-t itt is és a reggeli imában is kihagyjuk. A reggeli imában elmaradnak a מִזְמוֹר לְתוֹדָה, a לַמְנַצֵּחַ és a שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף kezdetű zsoltárok, viszont a szombat miatt mondunk אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Korán imádkozunk délutáni imát, hogy a böjt előtti vacsorát időben be tudjuk fejezni. A csendes עֲמִידָה után halkan וִדּוּי-t, bűnvallomást mondunk az ünnepi imakönyvben található módon, azonban az előimádkozó ezt nem ismétli meg hangosan, kihagyjuk a תַּחֲנוּן-t és az אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ-t. Fehérbe öltöztetjük a Tórákat, fehér függönyt helyezünk a Tóra-szekrényre, fehérrel terítjük le az olvasóemelvényeket. Otthon két mécsest, נֵר הַחַיִּים-ot és נֵר נְשָׁמָה-t gyújtunk, emellett az ünnepi gyertyagyújtás után לְהַדְלִיק נֵר שֶׁל שַׁבָּת וְשֶׁל יוֹם הַכִּפּוּרִים végű áldást, az ünnep tiszteletére שֶׁהֶחֱיָנוּ-t mondunk.

Hogyan tudjuk megtartani az egész Tórát?

A Behár (בְּהַר) hetiszakaszhoz fűzött magyarázatában Rási a következő kérdést teszi fel: Miért lényeges megemlíteni, hogy a semitá (שְׁמִטָּה), azaz a szombatév parancsolata a Szináj hegyen adatott? Hát nem minden parancsolatot onnan kaptunk (Szifrá Behár 1:1)? Rási azt válaszolja, hogy a hely kimondott megjelölése alapján következtethetünk arra, hogy a semitá szabályainak minden részlete a Szinájról származik, annak ellenére, hogy Mózes V. könyvében nem ismétli meg a Tóra ezt a parancsolatot. A Ketáv Szofér édesapját idézve az tanítja, hogy éppen a semitá igazolja a Tóra isteni eredetét, hiszen Mózes a természet törvényeit meghazudtolva nyilván nem tudta volna saját maga megígérni, hogy a hatodik év háromszoros termése biztosítani fogja a megélhetést a hetedikben (Mózes III. 25:21).

Rabinowitz rabbi állásfoglalása a budapesti éruv ügyében

Ama közleménnyel kapcsolatban, miszerint – úgymond – éruv létesült volna városunkban, Pesten, ezúton jelentem ki a nyilvánosság előtt: mindaddig, amíg az éruvot nem hitelesíti az éruv vallási törvényei szakértőjeként elismert, megfelelően képesített rabbi,

törvénytartó zsidó hittestvéreinknek minden módon tartózkodniuk kell a Szombattal kapcsolatos súlyos tilalmak áthágásától [különféle tárgyaknak] a közterületre való kivitele, illetve onnan való behozatala révén.

Megjegyzendők az alábbiak:

1) Az éruvval kapcsolatos közlemény szerzőjének egy brooklyni éruv felállítására vonatkozó korábbi kísérletét elutasította a rabbik többsége; 2) fent említett személy senkit nem említ név szerint azon éruv-szakértő rabbik közül, akik állítása szerint jóváhagyták a szóbanforgó éruvot Pesten; 3) fent említett személy azt sem említi, hogy az általa korábban javasolt [pesti] éruvhoz az azidőtájt Pesten szolgált [orthodox] rabbik nem adták a hozzájárulásukat; 4) az említett éruv nem tekinthető előírásosnak és vallásilag érvényesnek, ahogyan a fent említett személy más vallási tanúsítványai sem tekinthetők vallásilag érvényesnek; 5) fent említett személy semmibe veszi egy rabbinikus bíróság személyére szóló idézését; 6) fent említett személy megtéveszti a Chabad-féle vallásos tanúsítványokat el nem fogadó vallásos hittestvéreinket, és azt a látszatot kelti, mintha az általa kiadott vallási tanúsítványok a [helyi] orthodox hitközség nevében állíttattak volna ki – egy olyan hitközség nevében, amelynek ő nem tagja, és amely hitközség mestereink (a Hatam Szofér és tanítványai) által ránk hagyományozott szokásait ő nem követi; 7) fent említett személy egy olyan pozíciót foglalt le saját magának, amelyre soha senki ki nem nevezte; 8) fent említett személy mindenfajta felhatalmazás nélkül a [helyi] orthodox hitközség vallási bírósága vezetőjének állítja be magát – amely hitközségnek [jelenleg] nincs állandó vallási bírósága; 9) még az éruvot bejelentő közleményt is csak fenti személy egymagában jegyzi, „vallási bírósága” másik két tagjának aláírása nélkül.

Fentieket aláírásommal megerősítve,

Aryeh Mordechy Rabinowitz

Az ígéret

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon miért van szükség a Szentélyre és annak különféle berendezéseire, amelyekről a Terumá (תְּרוּמָה) hetiszakaszban olvashatunk. Nyilvánvalóan minden a Mindenhatótól származik és az ő tulajdona,1 így számít-e Neki egyáltalán bármi anyagi jellegű dolog, amikor minden tekintetben meghaladja az általa teremtett világot? R’ Hirsch a hetiszakasz nevében – melynek jelentése adomány – keresi a választ. A rám (רָם) szó magasságot jelöl átvitt értelemben, egyik ismert alakja, a meromám (מְרוֹמָם) magasztosat, emelkedettet. Ez arra utal, hogy nem az adomány dologi lényege számít, hanem a közös cél, az együtt elvégzett munka, amely révén a zsidó nép több lesz a részek összegénél, és egy magasabb lelki szintre jut el. Rámbán is idézi a midrást a frigyládára vonatkozó parancsolat szokatlan megfogalmazása kapcsán (Mózes II. 25:10): az egyedül itt olvasható többes számú alak használatával (וְעָשׂוּ – és készítsenek) azt szerette volna a Mindenható, hogy a nép minden egyes tagja részt vegyen a munkálatokban, hogy ezáltal Tórát is tanuljon.

The visit of the Pupa Rebbe

Our community had a huge honour, because Thursday morning the Pupa Rebbe, R’ Yaakov Yechezkiyah Grünwald שליט”א visited us, who is the great-grandson of the late Pupa Rebbe known as Arugat haBosem, R’ Moshe Grünwald (1853–1910) זצוק”ל. The lack of heating in the Hanna restaurant, which hosted the event and was closed down months ago by the intruders, was compensated by the heated prayer of 50 chasidim who accompanied the rebbe. Our guests joined us in reciting the selichot said during the weekly portions of שובבים ת”ת – during the repetition of the amidah in accordance with the custom of our ancestors. Later the rebbe was called to the Torah, and following the prayer he learnt Talmud as well.

A pápai rebbe látogatása

Közösségünket nagy megtiszteltetés érte, ugyanis csütörtök reggel a pápai rebbe, R’ Jáákov Jechezkijá Grünwald שליט”א, az Árugát háboszem-ként ismert néhai pápai rebbe, R’ Mose Grünwald (1853–1910) זצוק”ל dédunokája látogatott meg minket. Az imádkozás helyszínéül szolgáló, hónapokkal korábban bezáratott Hanna étteremben a fűtetlenséget a rebbét elkísérő körülbelül 50 chászid forró imádsága ellensúlyozta. Vendégeink csatlakoztak hozzánk, hogy a שובבים ת”ת hetiszakaszok idején elhangzó szelichot-imádságot együtt mondjuk el – őseink szokása szerint a főimádság ismétlése közben. A rebbe a Tórához is járult, majd az ima végeztével Talmudot is tanult.

Felemelni a szikrákat

A chászidizmus hőskorából, magától a Báál Sém Tovtól származik a következő jellemző történet. A mezőn bolyongva, zsinagógákban, tanházakban járva észrevette, hogy azok tele vannak olyan imákkal, amelyek nem jutottak fel az égbe, nem bírtak elszakadni a lenti világtól. A saját imáját rendszeresen ezen lennmaradt imák felemelésének szentelte.

Ez egyrészt a chászidizmus, a cáddik-chászid kapcsolat nagyon szép jelképe. A cáddik, a rebbe pusztán közvetítő abban az értelemben, hogy nem hozzá imádkoznak, hanem a saját erejét kölcsönzi a chászidnak, az ő imáját is felemeli a sajátjával együtt. Nem mellékesen ettől a saját ereje nem csökken, hanem éppenséggel megnő. Akkor csökken az ereje, amikor valamilyen lerakódás miatt nem tud már élő kapcsolatba lépni a tanítványaival. Ez a kapcsolat nemcsak az imára korlátozódik, hanem az élet rengeteg más területére is. A chászid történetek ennek száz példáját tárják elénk.

Emléktanulás – R’ Mordechai Berkovits slosimjának alkalmából

Tu bi-Svat-kor hagyományos misnatanulást tartott a Somré Hádász / Hitőr Egylet R’ Mordechai Berkovits, a magyarországi orthodoxia és az Egylet oszlopos támogatója emlékére, elhunyta 30. napján. 

A tanuláson részt vettek Ausztriából, Izraelből és az Egyesült Allamokból is.  

Az egybegyűltek megemlékeztek az elhunytról, valamint a hagyományos magyarországi orthodoxia  – és annak újbóli “rügyfakadása” – érdekében végzett  odaadó tevékenységéről. 

A misna Rajs Hásónó (Újév) traktátusának Tu bi-Svatról (a fák újévéről) is szóló részét Dr. Kerekes Gábor tanulta elő, és kísérte hagyományos magyarázatokkal, magyarul.

Miért aggódik egy jó vezető?

Hetiszakaszunk egyik drámai pillanatában az Egyiptomból frissen kiszabadult zsidók a tenger előtt állnak, mögöttük a támadásra kész egyiptomi hadsereg, két oldalt pedig a sivatag. Mózes érthető módon Istenhez kiált, aki visszakérdez: מה תצעק אלי – Miért kiáltasz (imádkozol) hozzám? (Mózes 2., 14:15)

A kérdés jogosságát alátámasztja, hogy Isten megígérte, hogy ki fogja menteni a zsidókat ebből a helyzetből. Sőt, Mózes maga biztosítja erről a népet az ezt megelőző pászukban (tórai versben). Akkor tényleg miért állt meg imádkozni, mit kért Istentől Mózes?

A Neciv (Náftáli Júda Cvi Berlin) nemcsak választ ad erre a kérdésre, de egyúttal egy nagyon fontos vezetői tulajdonságot oszt meg velünk:

Mózes nyilvánvalóan bízott Istenben. Tehát miután az Örökkévaló biztosította, hogy megmenti a népet, már felesleges volt a megmenülésükért imádkozni. Azt viszont nem fedte fel előtte, hogy pontosan milyen csoda által menekülnek meg.

A leglogikusabb feltételezés pedig ebben a helyzetben az volt, hogy az egyiptomiak támadását a katonailag jóval gyengébb zsidók “harctéri csoda” segítségével fogják visszaverni, vagyis valahogy a gyengébb sereg legyőzi az erősebbet.

Egy átlagos vezető valószínüleg ezzel meg is elégedett volna. Mózest azonban továbbra is nyugtalanította az a tény, hogy a háborúban a győztesnek is vannak veszteségei. Lesznek halottak és sebesültek. Ezért imádkozott, hogy ne csak a nép, mint közösség meneküljön meg, hanem a közösség minden egyes tagja épségben maradjon.

Így már érhető, miért nem kérte az Örökkévaló ezt az imát: nem volt rá szükség. Az isteni terv nem a harctéri csoda volt, hanem a tenger kettéválása, aminek nem lesznek zsidó áldozatai.

Ebből tanulhatjuk Mózes kivételes vezetői tulajdonságai közül az egyik legfontosabbat: minden egyén számít. Addig nem volt nyugodt, amíg meg nem győződött arról, hogy nemcsak a zsidóság, mint nép, hanem annak minden egyes tagja megmenekül.

A vezető, aki így gondolkodik, az Mózes tanítványa. Aki viszont ennek az ellentéte, aki számára a közösség tagjai csak terhet jelentenek, és igyekszik megszabadulni tőlük, az nem méltó a zsidók (vagy bárki más) akár egy kisszámú közösségének vezetésére sem.

A jövőben csakis olyan vezetőink legyenek, akik Mózes tanítványai! Ámen.

An open letter from HaRav Rabinowitz 25.01.2024

President Keszler:

Yesterday, an electrician inspected Chana (the place you send our Orthodox beloved congregation to pray at) and found that the 16-amp-circuit-breakers were replaced (presumably on Tuesday, January 23, 2024, between Tfilath Shachrith and Tfilath Mincha) with 6-amp-circuit-breakers, which did not support the heaters we purchased for our holy place. Your advertised story that the reason why all the heaters (that worked perfectly for weeks) stopped working suddenly was due to faulty wiring in the building, is blatantly fabricated.

I recognize and am Melamed Zchuth that in your past you were not required to be aware of our sources. Perhaps you were not aware that your publication yesterday in Maoih’s site violates numerous prohibitions of our Torah, a grave sin for an observant Jew. As you took upon yourself a position in the Orthodox congregation, it is incumbent upon you to study the Sefer Shmirath Haloshon (written by the Chofetz Chaim), were you will learn all details.

Sincerely,

Rabbi Aryeh M. Rabinowitz

1 / 5 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén